Blog

Csend

2014.07.09 13:44

Színesből szürkére, szürkéből színesen,
látom is és hallom is, meg mégsem ismerhetem.
Kerek tán a világ, most mégis egyre soványabb,
fogyó hold képében tegnap megláttam szép arcodat.
Sejtelmes fényein végül átütött a valóság,
csalódtam tebenned is, bánatom így egyre rág.
Nem tudom, mi lenne jó, ha szólok vagy ha felejtek?...
Döntöttél helyettem is, hát inkább csak elengedlek...
Budapest, 2014. március 30.

Áldás

2014.07.09 13:41

- Atyám, adsz-e keresztséget?
Nem baj, ha szeret vagy bánt az élet.
Mindegy, mert én így szeretném!
Nyújtasz-e segítő kezet felém?...
- Atyám, nézd hát, nekik kérem.
Ők ketten együtt az életem.
Két leány egy nagy boldogság,
bárhová is vet a világ.
- Áld meg őket, hisz már érzik,
akkor is ha még nem értik.
Hisz nem talány ez, nem egy titok,
nyiss az égre egy ablakot!
Érje el őket a csoda,
jussanak el ők is oda.
Atyám, megadod ezt nékem?
S talán több lesz véle az életem...
Egy cseresznye és egy almafa,
gyökeret eresztettek ma.
Fácskáimat óvom-védem,
Mert több lett vélük az életem.
Budapest, 2014. március 23.

Álmatlanság

2014.07.09 13:40

 Egy nappal és egy éj.
De még nem szólít a veszély.
Fárad testem, bágyadt a lelkem,
kihunyt a szenvedély.
Tegnappal eltűnt a ma,
s a holnapnak lett szava.
Én értem, bár nem kértem,...
hogy repüljön tova.
Kicsit kusza tán most minden,
s míg nem látom, én nézem
ki az ártó, ki segít?
És ki nyitja fel a szemem?
Újabb óra lett semmivé,
újabb remény törik ketté.
De a jobb, egy újabb esély
vajon mikor jön, s kié?
Várok még egy percet.
Sőt, várhatok még többet!
Csak jönne már az az álom,
s hozna rám békességet.
Budapest, 2014. március 13.

:)

2014.07.09 13:37

Neve: Porta Szófia Hella
Beceneve: igazából nagyon sok van -mikor melyik használatos- Szofika, Szoffi, Szoffancs, Szoszó, Morcos Cumis, Golyófejű, Golyófejű Golyó, Szoszó-Muszó-Nyuszó-Puszó-Luszó-Uszó, Szemöldökös-nózis-cumis, Fülesbagoly, ..."Kiságifejű" és még hosszan sorolhatnám...
Született: 2010. februárjában
Nővére: Porta Bella Hanna, hétéves, 1. osztályos, általános iskolai tanuló
Kedvenc játszópajtása: Bella, illetve aki éppen "kéznél" van
Kedvenc étele: tejbegríz minden mennyiségben (sok-sok, és még annál is több Nesquick kakaóporral megszórva)
Kedvenc itala: 100 %-os rizstej
Kedvenc meséi: Oroszlánkirály, Bogyó és Babóca, a Kockásfülű nyuszi
Kedvenc sorozata: Elmo
Kedvenc tv-csatornája: Duck tv (az egykori Bebe tv utódja)
Kedvenc játéka: kisautók tologatása, különféle készségfejlesztő játékokkal való ismerkedés (mindegy, hogy milyen, a lényeg, hogy zenéljen-villogjon, lehessen ütögetni, kapcsolgatni stb... bújócskázni, csiki-csatákat vívni anyával/apával/Bellával
Kedvenc elfoglaltsága: óriási nevetgélések/kacarászások, anyával/apával/Bellával való összebújások, puszilkodások, ölelkezések, hintázás körbe-körbe, össze-vissza, és eközben eszeveszett forgás, szaladgálás a kertben/szabadban, kincskeresés/felfedezés, alvás valamelyik családtaggal szorosan összebújva, a magasságok meghódítása, általa ismert és szeretett gyermekdalok dúdolása (lásd: kedvenc dalok)
Kedvenc sportja: futóbiciklizés, rollerezés, szaladgálás, biciklizés apa mögött a gyerekülésben
Kedvenc helyei: otthon, Eszterlánc Bölcsöde, Nyúlcipő Alapítvány, valamint a játszóházak és játszóterek végtelen sora...
Kedvenc dalai: Este van már nyolc óra, Cifra palota, Kis kece lányom (a Süss fel Nap valószínűleg nem tartozik a kedvencei közé, mert tiltakozásul, vagy ha szimplán csak mérges, folyton azt dúdolja, egyre emelkedettebb hangnemben)
Ezeken kívül szeret még:
- indián szökdelésekkel közlekedni (valóban nagyon mókás látvány, Szofika gondozónői imádják is!)
- tátott szájjal bámulni, a világra rácsodálkozni,
- színes ábrákat, formákat, érdekes rajzolatokat nézegetni,
- mindenféle állatot megfigyelni (lehetőség szerint minél közelebbről);
- grimaszokat vágni; különféle hangokat kiadni;
- a buszról kifelé nézelődni, lábat lóbálni;
- vitrinben, porcelánbabák között ücsörögni;
- alacsony szekrénybe, szőnyeg/párna alá bebújni;
- a zenélő babajátékok dallamait hallgatni;
- az esti pancsi-fürcsi után jólesően elnyújtózni a nagyágyra kiterített, frissen mosott/fehérített fürdőlepedőn;
- Bogyó és Babóca, valamint más színes mese- és mondókás könyveket nézegetni, lapozgatni;
- anya vagy apa mobiltelefonján a Pou játékot hallgatni, a hintán való forgás közben;
- olvadós rágót enni...
És amiket nagyon utál:
- betegnek lenni = gyógyszert bevenni;
- jó időben a szabadból/kertből a házba bemenni;
- nyáron a medencéből/Balatonból kijönni;
- öltözni;
- tiltott tevékenységnél szót fogadni;
- egy heti "dorbézolás" után, Kinder csokoládét enni...

Egy előre...

2014.07.09 13:34

Jól van. Akkor elmesélem,
miről szólt az én életem.
Kilenc hónapon át vártam,
hogy hangját halljam, arcát lássam....
Kilenc hónap le is tellett,
mikor egy nap megszületett.
Láttam arcát, s édes hangját,
megismertem a sírását...
Nem is kértem akkor többet,
hisz nem kér enni a szeretet.
Boldog voltam. Ez volt minden.
Beteljesült az életem.
Nőttön-nőtt és cseperedett,
megszerette az életet.
Lépegetett is a lába,
egy előre, három hátra...
Más volt talán. Nem tudhatom.
Nem volt akkor még fájdalom.
Csak ő és mi, ez volt a világ,
szirmot bontott a kisvirág.
De pár szirmot megperzselt a Nap,
s nem volt rajta óvó kalap.
Nem láttam, hogy baj lehet tán,
hisz csak mosoly nyílt az édes arcán.
Fájt és most is fáj, oly nagyon.
Bár csillapult is, nem tagadom.
Két szív, két gyermek a világ,
egyiknél szűk, másiknál tág.
S míg előre lépünk ma egyet,
visszahúznak önző kezek.
Ötöt hátra taszítanak,
Zárul ajtó, zárul ablak...
Áll. S én csak arra gondolok,
jó, hogy sok beszéd még titok,
számára, miket még nem ért.
Mert nem kapja meg azt, mit rég kért.
Hallgassak hát? Úgy kellene?
Nem mehetek el messzire...
Vissza is lépek hát egyet,
mert többet érhet a szeretet.

Budapest, 2014. február 17.

...

2014.02.04 20:51
 

 - Mi bántja?
- Az élet.
- Meséljen!
- Tudja nagyon rossz, hogy az egész életem egy harc. Hogy míg mások olyan könnyen megkapnak mindent, én minden egyes mosolyért megszenvedek! És az a legszörnyűbb, hogy ez az „átok” kislányaimra is átöröklődött. Még Szofikának is meg kell vívnia a maga harcát, aki eleve hátrányból indul. Most arany élete van ugyan a bölcsiben, a két csodálatos „pótanyukájával”, de lassan ideje továbblépni. Ha… Ha lenne egy jó óvoda, ahová fel is vennék… Fáradt vagyok, nem tagadom. Talán ezt látja rajtam sokszor.
- … - Hallgat.
- Van esetleg bármilyen tanácsa számomra? Most szívesen meghallgatnám.
- Harcoljon…

Páratlan páros...

2014.01.31 19:25
Mindig is nagyon szerettem ezt a dalt. Gyerekkorom óta "zizi" vagyok (finoman szólva), és engem általában apró dolgok fognak meg. Egy kézmozdulat, szemvillanás, fejbiccentés, érdekes testtartás, hanghordozás (akár csak egy szó). Valami, ami hatással van rám. Ebből a dalból legjobban a "voltunk" szó tetszik, ahogy az énekes, Auguszt Bárió énekli (Voltunk mi ketten)... Rengeteg apró dolog ragadt meg örökre a fejemben, melyek ilyenné alakítottak, formáltak, amilyen végül is lettem.
 

 https://www.youtube.com/watch?v=oMvuKSvoVs8

 

... és végül

2014.01.30 20:13
 

 

Édesanyámnak ajánlom, aki a soraimon keresztül szeret emlékezni. (Még a nagyon rossz dolgokra is…)

Köztem és a professzor között nem alakult ki nagy „barátság”. Leginkább önmaga miatt sem. És talán miattam. Akkor nem voltam erős semmilyen téren. Beteg voltam és meggyötört. Egy fiatal roncs. Mások szerint szép, én azonban utáltam saját magam. És ezen az sem segített, hogy első hazatérésem alkalmával az értem érkező fiatal mentős tiszt a szívéhez kapott, mikor meglátott és hangosan ezt mondta: Uram atyám, szerelem első látásra! – Csakúgy zengett tőle a folyosó, én pedig fülig pirultam ott, a padon ücsörögve, félig feltett lábakkal. Bekötözve. Végül azt, hogy lábra tudtam állni kétszer is, szüleim támogatása mellett Csaba doktornak köszönhettem. Ő adott, sokszor lehelt életet belém.
A prof csak a testi egészségem „helyreállításával” volt végig elfoglalva, a lelkemmel, a szívemmel már kevésbé törődött. Emlékszem, az utolsó napokban egyszer őrjöngve kergetett ki az irodából, mert szokásával ellentétben korábban ment be dolgozni és ott talált az egyik számítógép mellett. Pedig semmi rosszat nem csináltam, csupán legépeltem a betegek zárójelentéseit… Nagyon ki volt akadva, még Csabát is jól leszúrta. Pedig mit tehetett a fiatal doki arról, hogy nem gépíró kisasszonynak állt? Nem, ő gyógyítani akart, csakis az orvoslásra tette fel az életét és olyan felesleges dolgokkal, mint a gépelés, nem szeretett foglalkozni. Akkor azt hittem, soha nem bocsájt meg nekem a prof. De nem így történt és én minden vitánk, szócsatánk ellenére örök hálát fogok érezni iránta mindazért, amit értem tett.

Előrehozott búcsúja sem sikeredett éppen szívderítőre, mely az én sürgetésemnek volt köszönhető. A korai elválás tulajdonképpen az én konokságom miatt következett be, melynek alkalmával a következőket mondta nekem:

„Ágnes, írja le az érzéseit! Írjon le mindent, amit érez. Kezdje ezzel. Szembesüljön mindazzal, amiket átélt. Nyissa ki végre a szívét! Tegye meg ezt kérem, ha magáért nem, hát… értem. És ha ezt megtette, akkor nyissa ki a világát mások számára is. Mert érdekes dolgok rejlenek önben. Ha ezt nekem nem hiszi el, talán egyszer majd elhiszi másoknak. Izgalmas a személyisége és ezt nem szabad eltitkolni. Mert egyszerűen vétek nem csupán önmaga, hanem velünk szemben is. Hallgasson rám, legalább most az egyszer! És ígérem, többet nem fogok kérni magától…”

Kedves Prof, valószínűleg nem tudja, de lassan már két éve teljesítettem kérését. És ezt egyszer talán még személyesen is elmondhatom Önnek. Addig is minden jót kívánok és…
… köszönöm!

Álom (2)

2014.01.17 18:47
 

  Megszerettem – elengedem.
Megtalálom – elveszejtem.
Felnevelem – elkergetem.
Elaltatom – felébresztem.
Megsiratom – kinevetem.
Megszültem és eltemetem.

2014. január


 


 



 

Boldog Új Évet kívánok Minden Kedves Olvasómnak! :-)

2014.01.01 11:25

Kedves Olvasóim, Drága Barátaim (ti hűséges, néma "zászlók")!

Régen nem jártam saját honlapomon, mert a 2013. év vége igen csak sűrűre sikeredett számomra. Mint jól tudjátok, én egy általános iskolában dolgozok és bizony nem lógázom a lábamat az iskola falai között. Tény, hogy az írást nem hagytam abba, közben írtam is, de a web oldalamon való megjelenítésükhöz már nem jutottam el. Ez részben az én hibám, ezért utólag is elnézést kérek Tőletek!

Ti azonban azóta sem hagytatok cserben, s bár néma olvasókként, de továbbra is figyelemmel kísértétek a honlapot. Köszönöm!

Így, a 2014. év első napján mintegy "mulasztásim" pótlandóan, ezekkel az írásokkal kívánok Nektek is Boldog, Egészségben és Sikerekben Gazdag Új Évet!

Ági

<< 3 | 4 | 5 | 6 | 7 >>