A két Fanni

2012.10.26 20:26
Ötven év nagy idő. Különösen akkor, amikor az ember azt egy másikkal tölti el. A társával. De úgyis mondhatjuk, hogy élete párjával. Bár én még nem tudom, hogy az milyen lehet, de úgy képzelem el, hogy ötven év után már nincsenek „tányértörős” veszekedések, nagy hajba kapások, válással való fenyegetőzések. Mert akkor már csak a békére való törekvés, az álláspontok közelítése lehet inkább a cél. Hacsak az eltelt ötven vagy még több év alatt nem értek már olyan közel egymáshoz, hogy egymásba is olvadtak. Éppen, mint a lelkük. Igen, én úgy képzelem, hogy ennyi együtt töltött év után már nincs gondolat a másik nélkül. És a gondolatnak sincs értelme a másik nélkül…

Tizenkét év még nem olyan nagy idő, de épp elég ahhoz, hogy két fiatal lány ennyi idősen kiálljon, és páratlan előadásával köszöntse a sokadik” évfordulójukat ünneplő idős házaspárokat. Ahogyan ma is történt, a kispesti Városháza Dísztermében.
A „Két Fanni”, mert, hogy történetesen mindkettejük keresztneve Fanni, lelkiismeretesen készült eme jeles eseményre. S bár az ott megjelentek nem tudják – hiszen nem is tudhatják – de tény, hogy e két lány, még indulás előtt, az utolsó percekben is, az iskola folyosóján lázasan készülődött, hogy előadásuk minél tökéletesebben hangozzék el. Én talán még náluk is jobban izgultam, mikor a mikrofonhoz szólították őket és meséiket hallgatván óriási büszkeség töltötte el szívemet, hogy ők a mi iskolánk tanulói!

Az évfordulóikat ünneplő idős házaspárok köszöntésén sok meghatódott ember ült, köztük az ünnepeltek hozzátartozóival és… velem. Mert én is meghatódtam. Meghatott az a sok szeretet és gondoskodás, mellyel az ünnepelteket vették körül a Díszteremben. És meghatott a két Fanni előadása is, mellyel megajándékoztak minket.

Ezúton is szeretném kifejezni Gratulációmat és egyben Mélységes Tiszteletemet, az életüket, valóban jóban-rosszban, egészségben és betegségben együtt töltött idős házaspárok előtt! Isten éltesse őket még nagyon-nagyon sokáig, Boldogságban, Összetartásban. És külön dicsérő szavakkal illetném a két Fannit, akik „mesés” előadásukkal járultak hozzá e csodálatos esemény méltó megünnepléséhez.

Ügyesek voltatok lányok és köszönjük, hogy meghallgathattunk Benneteket!