A pusztulás rózsái (Amikor az éj leple mindent eltakar) III. Fejezet

2012.06.09 09:45

Amikor az éj leple mindent eltakar

 

- Rita, gyere már! Lekéssük az utolsó buszt is, ha ilyen csiga lassú vagy! - Klári türelmetlen volt, nem győzte sürgetni barátnőjét. Túlontúl izgalmasnak ígérkezett az este ahhoz, hogy egy szeletéről is lemondjon Rita lassúsága miatt. Barátnője szemrehányóan nézett rá, miközben az utolsó simításokat végezte csinos arcán. A smink tökéletesen sikerült. Szép volt. Igazán szemrevaló és csinos. Hosszú barna haja laza loknikban keretezte arcát, és lágyan hullott alá. Rövid mini farmerszoknyájával, figyelemfelkeltő mély dekoltázsával és divatos fehér szandáljával valóban nagy feltűnést keltett. Ha édesanyja ebben a szerelésben látja, valószínűleg epésen jegyzi meg: Hát lányom, pontosan úgy nézel ki, mint az utcaszélen dolgozó szajhák! - Ezúttal azonban nem kellett elviselnie lekicsinylő szavait, ugyanis szülei és nővére már régen elindultak otthonról. Édesapa születésnapját ünnepelték nagyiéknál, akik Ritát is örömmel várták. Unokájuk azonban inkább a fergeteges bulira szeretett volna menni, így fejet hajtottak óhaja előtt és elnézték neki, hogy ezúttal a lány nélkül ünnepelnek.

"Boldog voltam. Azon az esten úgy éreztem szárnyakat kaptam a szabadságtól. Önző módon nem törődtem azzal, vajon apu, hogyan érzi magát, amiért kisebbik lánya nélkül kénytelen megünnepelni a születésnapját? Bár az ünneplés vajmi keveset jelentett számára. Nem úgy, mint én."

Klári volt kettejük közül a rangidős, a programok megszervezését általában ő vállalta magára. Nagyon vagány lány volt, Rita sokszor érezte úgy, hogy talán túlságosan is az. De mindig meghajolt az akarata előtt és elfogadta, hogy ő csupán a háttérből asszisztál neki.

"Legyen úgy, ahogy ő akarja. Elvégre két évvel idősebb nálam és akkor úgy gondoltam, ez valóban feljogosítja arra, hogy bábként irányítson engem. Ma már tudom, hiba volt megbíznom benne. Hiba volt, mely hibáért majdnem az életemmel fizettem."

Klári szűkszárú farmert viselt, mely szorosan simult az alakjára. Mélyen kivágott topja is sokat engedett láttatni a kíváncsi szemeknek. Magas sarkú gladiátorcipőjével ütemesen kopogott az ajtó előtt és legalább percenként nézett márkás órájának számlapjára. Már indulni szeretett volna. Az a srác felettébb felkeltette érdeklődését, akivel egy hete ismerkedett meg. Mindketten egy közösségi portálon szörföztek éppen, amikor egymásra találtak. Egész pontosan inkább a fiú talált őrá, hiszen az első lépést nem Klári tette meg. Egy napon kapott egy üzenetet. Az üzenet melletti fényképen pedig az a kedves arc mosolygott rá. Nyomban megtetszett neki, de nem csupán az, amit a képről látott. A srác egész lénye vonzotta, ahogyan írt neki. Nem történt közöttük más, mint pár levélváltás, mégis egyik napról a másikra többet kezdett érezni iránta, puszta barátságnál. Holott még csak a barátjának sem mondhatta, hiszen nem ismerte. Igen, addig az estéig vadidegenek voltak egymás számára. Rita mérges volt. Unta már, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy barátnője elképzelte. Egy pillanatig elgondolkodott azon, vajon tényleg helyesen cselekszik-e, amikor az esti szórakozást választotta a meghitt családi összejövetel helyett? A szívébe mart valami, mely érzést akkor még nem ismert.

"Valóban ismeretlen volt számomra. Talán hatodik érzéknek hívják. Sajnos csak egy pillanatig tartott, így nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Az igazság az, hogy én akkor még csak egy elkényeztetett fruska voltam, aki nem lát túl az orrán. Csak hagytam, hogy sodorjanak az események, mert azt hittem, nekem úgy jó. De a jó csupán egy álca volt, melyet a gonosz öltött magára megtévesztésemül. S amikor végül felfedte igazi arcát, már túl késő volt. Késő ahhoz, hogy bármit is tegyek saját megmentésemért."

Kalandos estének indult. A két lány vidáman vágott neki az éjszakának. Karöltve vonultak végig a sötét utcán és egymást túlharsogva jókedvűen danolászták kedvenc slágereik szövegét. Az utolsó busz még a megállóban várt. A sofőr fáradt volt, de cseppet sem türelmetlen. A visszapillantó tükörből látta, hogy két fiatal lány közeleg, így hátradőlt ülésén és szemét lehunyva várta őket. A lányok hangoskodva, viháncolva szálltak fel. Rajtuk kívül senki nem volt a buszon. A sofőr még egy utolsót hátra pislantott, majd jelzett és az ajtók bezáródtak. Az utolsó busz elindult hát a végállomás felé, a lányok pedig az utolsó útjukon.

 

***

"Még rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem. A világ olyan egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnt számomra. Én nem hittem, hogy valaha áldozat leszek. Ahogyan az sem jutott soha eszembe, hogy meghalhatok. Pedig meghalok, majd egyszer. Valamikor. De az még olyan távolinak tűnt. Szinte csak akkor kezdtem élni. Anyu sokat beszélt nekem a dédiről még kislánykoromban. Gyakran látogattunk el hozzá, mert szerette, ha ott vagyunk nála. Nagyon kicsi voltam akkoriban. Talán hároméves. Láttam dédit, hogy milyen öreg és milyen nehézkesen mozog. Aztán az egyik hétvégén már nem mentünk át hozzá. Anyu azt mondta, meghalt. Kicsi voltam még. Értettem, hogy meghalt, mégsem fogtam fel igazán. A halál szó még évekig megfoghatatlan volt számomra. De amikor testközelbe kerültem vele, hogy közvetlenül az arcomba nézett és belenevetett, egyszeriben mindenemet áthatotta a fájdalom. Fájt minden, a múltam, a gyermekkorom az, aki voltam, a családom. Maga az élet. Biztos voltam benne, hogy nincs tovább. Meg fogok halni.

De én nem így képzeltem el. Igaz, soha nem képzeltem el. Mégsem így akartam. Ott a mocsokban, kínok között, olyan megalázó, olyan állatias volt. Mindent megbántam és csupán egy vágyam volt. A túlélés. Túlélni a sok-sok szörnyűséget, melyeken keresztül mentem. Ha lehetett volna egy kívánságom, csupán egyetlen kívánság, az is elég lett volna számomra. Azt kértem volna, hadd forgathassam vissza az idő kerekét. Vissza egészen addig az estéig, amikor felszálltam az utolsó buszra. Ha lehetett volna egy kívánságom, visszarepültem volna az időben és soha nem szálltam volna fel arra a buszra."

Következő fejezet: https://www.phagnes.com/news/a-pusztulas-rozsai-csak-egy-tanc-volt-/