A pusztulás rózsái (Elmondani az elmondhatatlant) II. Fejezet

2012.06.09 09:44

Elmondani az elmondhatatlant

 

"Mindezt abban a reményben írom le, hogy lehetőség szerint minél több fiatal lány életét megmentsem. Ritának hívnak és 25 éves vagyok. Még nem éltem túl sokat, de amikor elraboltak, még ennyit sem. Mindösszesen egy 16 éves buta bakfis voltam. Fiatal, naiv és végtelenül felelőtlen. Nem tanítottak meg arra, hogyan védhetném meg magam. Az életem és egyben a jövőm, hogy ne egy eladott örömlányként végezzem egy idegen országban, valahol az Isten háta mögött. Ahol az Úr valóban szemet huny az ott történtek felett. Ez az Erőszak Földje. Nincs ott más, mint vér, kín és szenvedés. Egy földi pokol, a fiatal lányok pokla. Tudom, mert én jártam ott. 9 évvel ezelőtt, mielőtt még azt hittem, hogy minden úgy van jól ahogy, és tökéletesen szép. Nincs értelmetlen verés, nincs bántás és a terrornak még a hírét sem hallottam.

Az a hely az alvilág hatalma alá tartozik és szerencsére ti el sem tudjátok képzelni, mi van odaát. Kívánom Nektek, hogy ne tapasztaljátok meg SOHA. És ezt a szót ezerszer is kimondom, ha kell! Elmondom, miket éltem át két év alatt, miután elraboltak és a világ számára megszűntem létezni. Egyik pillanatról a másikra tűntem el, mintha csak a föld fogadott volna magába. Pedig én mindvégig rajta voltam, csak éppen rosszkor és nagyon rossz helyen. Hallgassátok hát, hogy számotokra a soha mindig is maradjon SOHA!"

Következő fejezet: https://www.phagnes.com/news/a-pusztulas-rozsai-amikor-az-ej-leple-mindent-eltakar-/