...

2012.10.26 20:29

Szofi fejlődik. Fejlődik és pont. Mondanám, azonban sajnos mégsem tehetem. És itt sorakozik az a sok pici pontocska, melyek egyelőre kérdésessé teszik kislányom jövőjét. Egyesek úgy gondolják ugyanis, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek kevesebbet érnek „egészséges” társaiknál. Kevesebbet érnek, hát kevesebbet is érdemelnek. Legalábbis a jelenlegi jogszabályok és a következő évi költségvetési törvénytervezet „állása” szerint sok rászoruló kisgyermek marad a szükséges, de még inkább nélkülözhetetlen, létfontosságú korai gyógypedagógiai fejlesztés nélkül. És akkor a fejlesztést biztosító gyógypedagógusok, konduktorok bizonytalanná váló jövőjéről még nem is beszéltünk! Valóban így volna helyes? Megfosztani e kicsi gyermekeket attól a lehetőségtől, hogy fejlődjenek és az áldozatos fejlesztéssel minél közelebb kerüljenek kortársaikhoz?
Mi természetesen továbbra is fejlesztjük Szofikát, aki ennek és a jelenlegi bölcsődei fejlesztésnek, gondozásnak köszönhetően szépen fejlődik. Önerőből is sokat áldozunk rá, hiszen számunkra az egészség mindenekelőtt! Ha annyi az ára, hát megadjuk érte, ameddig tudjuk és bírjuk. De kérdem én! Mi van azokkal a csöppségekkel, akik önhibájukon kívül „másabbnak” születtek, mint amilyenekre szigorú társadalmunk igényt tartana és mindennek tetejében még szüleik sem engedhetik meg maguknak a magánúton történő fejlesztés finanszírozását? Meglátásom szerint az erre adandó válasz szintén nyitva maradna…

Hosszú utat tett meg az emberiség törzsfejlődése során, hiszen „emberré válásához” több millió évre volt szüksége. Most mégis úgy néz ki, hogy egyes tagjai magukra hagyják a hátránnyal küzdő gyermekeket, családjaikkal együtt, ezzel még kilátástalanabb helyzetbe sodorván őket. És mindezt embertelenül…
Súlyos szavak ezek, melyek súlyos döntésekre születnek. S mely döntések terheit „természetesen” mi, az érintett szülők és ne feledjük, hogy legeslegelső sorban maguk a sajátos nevelési igényű gyermekek viselik. Azaz viselik, amíg bírják…