Az anya (részlet, Elszakítva)

2012.05.30 12:15

Az Anya

 

Fájt. A fájdalom oly erővel tört rá, hogy María alig kapott levegőt. De ezzel most nem törődött. Egy, két, há – számolta a fájások közt eltelt időt. Már nincs sok hátra. A baba feje úgy feszítette belülről, hogy azt hitte, menten szétszakad. Nagyon várta az első találkozást, amikor megláthatja azt a kis lényt, aki hosszú hónapok óta lakott a testében, és akinek érkezését szeretett férje sajnos már nem élhette meg. Andrés éppen mához fél éve halt meg azon a végzetes napon, amikor rájuk szakadt a bánya, s a kő- és széntörmelékek teljesen elzárták a vájatot. A felmentő csapatoknak két kemény küzdelmes nap után sikerült eljutniuk a beszorult bányászokhoz. Ezt azonban férje sajnos már nem élhette meg. Harminchárom éves volt csupán. A tíz évig tartó remény és elszántság végül győzedelmeskedni látszott minden aggasztó orvosi diagnózis és lemondás felett. Andrésval nagyon boldogok voltak, hiszen teljesült egyetlen vágyuk.

A gyermek nem jött könnyen, ahogyan a szülés is hosszadalmasnak ígérkezett. De már a vége felé járt és ez újból erőt adott neki ahhoz, hogy felülkerekedjen fájdalmán. Egyszer úgyis vége lesz. Egyszer majd semmi sem fog fájni, és akkor végre kezében tarthatja azt az édes puha kis testet, melyet minden gyötrelme ellenére képzeletben már magához szorított. Igen, a magzatmázon keresztül is érezte üde babaillatát, vékony hajszálainak selymességét, kereső, megkapaszkodó gyenge szorítását. Hallotta kétségbeesett sírását és a megnyugvást, melyet csak az édesanyja melegsége jelenthet számára.

Andrés halálánál úgy érezte, hogy vele hal. Nehéz helyzetén az sem segített, hogy kora özvegységére tekintettel, családja a baba elvetését javasolta számára. Azt, akiért éveken át küzdött, és akiért saját életét is feláldozta volna. Csak egy valaki állt ki mindvégig mellette: Alejandra. Talán azért, mert neki nem adatott meg, hogy gyermeke legyen. A nő egy nehéz és viszontagságos gyermekkor után úgy döntött, hogy Istent szolgálja és apácának állt. María meghallgatta az érveit, miszerint nem dobhat el csakúgy egy életet, hiszen az Isten ellen való vétek. Odahatott, ahol az asszony a legérzékenyebb volt. Az apáca kitartó bíztatásának meg is lett az eredménye. María hithű katolikusként belátta, hogy egyetlen út lehetséges csupán, mégpedig gyermekének világra segítése. Senki nem értette őt, csak Alejandra. Idővel a baba egyre nagyobb lett és mind jobban éreztette vele, hogy már ő is a világon van. Akkor is, ha mások számára még nem látható.

 

Újabb görcsök bénították le. Már mozogni sem bírt. 18 óra vajúdás bizony az ember eszét tudja venni. María azonban erős volt. Erős és kész arra, hogy világra hozza gyermekét, aki szerelmük gyümölcseként fogant meg méhében, és aki élete végéig Andrésra emlékezteti majd. Julio az első gyermekük volt. A nemét ugyan még nem tudta előre, de valahol, a szíve legmélyén érezte, hogy kisfiú. Ép és egészséges. Ezért nem aggódott egy percig sem. Biztonságban érezte magát a kórházban, ahol értő, szakképzett orvosok és nővérek vették körül őt és születendő gyermekét. Mindenki kedves és gondoskodó volt vele.

A fájdalmak közti szünetekben az asszony erőt gyűjtött az újabb harcra, mialatt elnézte a sürgő-forgó nővért. Apáca volt. Kedves, nyílt tekintetű, aki a harmincas évei elején járhatott. María bízott benne. Amikor egy újabb hullám azt súgta neki, hogy elérkezett az idő, halkan felsóhajtott: Alejandra… A nő ránézett és a szemeiből mindent kiolvasott. Most. Orvosért kiáltott és mintegy bátorítólag Maríara mosolygott. Az asszony azonban ezt már nem látta. Gyermeke óriási erővel tört utat magának, hogy küzdelmének végén sértetlenül születhessen meg erre a rút és kegyetlen világra. Ahol még minden bántó és ijesztő, csak az anyai ölelés nyújt vigaszt számára. Mert ott minden rossz megszűnik.

És az asszony átadta magát a pillanatnak, hogy egészen a csontja velejéig érezze, édesanya lett. Egész teste eggyé vált a kínnal, mely újra és újra megrohamozta őt. De már nem számított. Többé nem.

Mert egyszer úgyis vége lesz és akkor majd semmi sem fog fájni…