Bakancslista 2. (Naplórészlet)

2013.01.20 15:13

Hirtelen elkomorult az arca.
- A második pontot helyből nem értem.
- Mármint mit nem ért rajta egészen pontosan?
- Jó munkahely! Ráadásul öt felkiáltójellel...
- Így van. Nagyon szeretnék egy jó csapatban dolgozni.
- De hiszen Önnek jó munkahelye van, Ágnes! Egy kormányzati hivatalban dolgozik.
- Attól még másikat szeretnék, és egyáltalán nem olyan klassz, mint amilyennek mások gondolják. Ráadásul három óra utazást jelent nekem oda-vissza, minden egyes nap.
- Még egyszer sem panaszkodott nekem róla.
- Ez talán azért lehet, mert ezalatt a szűk másfél év alatt nem „csiszolódtunk” annyira össze. És nem is volt rá alkalmam.
- Mire? Az összecsiszolódásra?
- Váltsunk inkább. A lényeg, hogy jobbat szeretnék, mert többet érdemlek! Készpássz.
- Slusszpassz.
- Úgy is jó.
- Szomorúan hallom. Bár megismerkedésünk idején is szuper helyen dolgozott. A várban. Jól emlékszem?
- Jól, de gyakornokoskodtam. Nem volt komoly.
- Ugyan, a gyakorlata után meg akarták hosszabbítani a munkaviszonyát.
- Csak szerződéssel, ami nem számít bele az igazi munkaviszonyba. Egészen pontosan a nyugdíjba.
- És Ön ezt kifogásolta előttük?
- Igen, ezért is utasítottam vissza. Nagyon szerettem az OMVH-ban dolgozni, de beláthatja, ilyen feltételekkel nem építhettem rájuk a jövőmet.
- Nem nevették ki? Ilyen fiatalon máris a nyugdíjjal foglalkozik? Elvégre csak 19 éves múlt akkor.
- Kinevettek, de ez egyáltalán nem érdekelt.
- Mint inkább a nyugdíja…
- Ne nevessen! Igen, én már akkor gondoltam a jövőmre! Ez olyan nagy baj?
- Nem, egyáltalán nem az. Csak fura. Az Ön korában kevesen gondolnak erre. Mindegy is. Szóval most új helyet keres.
- Így van.
- Esetleg valami elképzelés?
- Állami legyen.
- Nocsak?
- Tegnap voltam egy ügyvédnél. Állásinterjún.
- És?
Legyintettem. – Inkább hagyjuk!
- Ennyivel nem ússza meg! Valljon!
- Valljak? Ez meg miféle kényszerítés?
- Amolyan „Dokiféle”. Szóval? Hallgatom.
- Hát nyíltan közölte, hogy nem csupán titkárnői mivoltomra tartana igényt a jövőben…
- A szemét!
- Most meg mit van úgy oda? Hiszen ez dívik manapság vagy nem?
- Attól még felháborít!
- Tud arról, hogy paprikavörös lett a képe?
Krákogott. – Nézzük inkább a következő pontot…