Búcsú
Búcsú
Homályos szemüvegem
végre tisztára törlöm.
Meztelenül állsz előttem,
ezzel már nem törődöm.
Minden, mi szép volt köztünk,
vánszorog a múlt felé.
Rózsaszínből éjsötét
szív a szerelemé.
Hontlan bolyongok
céltalan utamon.
Elhagyott emlékeim
sehol nem találom.
Arcod sem rémlik fel
többé már előttem,
eltűntél, elvesztél
mint komp kürtje a ködben.
Kopár fák erdein
csonka törzsek állnak.
Csüggedten, hanyatlón
megváltásra várnak.
Lelkem bús mezeje is
kopár és hallgatag.
Nincs ott egy virág sem
kietlen sivatag.
Magányos vándor
és útonálló vagyok.
Messze elkerülnek
kivénhedt farkasok.
Nem eszik kezemből
még a kóbor eb sem, régen
hamisan és üresen kong
fájó, hazug énekem.
2011. január