Csend

Színesből szürkére, szürkéből színesen,
látom is és hallom is, meg mégsem ismerhetem.
Kerek tán a világ, most mégis egyre soványabb,
fogyó hold képében tegnap megláttam szép arcodat.
Sejtelmes fényein végül átütött a valóság,
csalódtam tebenned is, bánatom így egyre rág.
Nem tudom, mi lenne jó, ha szólok vagy ha felejtek?...
Döntöttél helyettem is, hát inkább csak elengedlek...
Budapest, 2014. március 30.