De ugye…

2013.01.04 15:05
Nagyobbik kislányom, Bella hónapok óta viszonyít. Mindent mindenhez, mindent mindenkihez, mindenkit mindenhez és mindenkit mindenkihez. De leginkább saját magához. Ezernyi változat, ezernyi kérdéssel, melyek csakúgy záporoznak felénk, szülők felé, a nap minden szakában. Mi pedig hallgatjuk és tűrjük őket kezdetben birkatürelemmel, majd egyre fokozódó idegességgel, míg végül megadó rezignáltsággal válaszoljuk meg azokat, miközben igyekszünk kislányunk igényeit minél teljesebb körűen kielégíteni. Mert ugyebár első a gyerek… Mindig.
- Anyu, az a kislány mit csinál? – Kérdezte tőlem Bella tegnap este, mialatt elgondolkodva néztem a monitort. Nem is tudtam, hogy lopakodó üzemmódra váltott és közvetlenül mellettem lehorgonyzott. Számára még mindenki kicsi, még a nagyok is. Így csupán kislány, kisfiú, illetve a felnőtt kategóriához tartozó néni és bácsi létezik fogalomtárában, köztes út nincs.
- Ő már nem kislány, hanem nagylány, egyébként pedig kick-boxol.
- Az micsoda?
- A harcművészet egyik ága.
Figyelmesebben szemlélni kezdi a képet. – Üt és rúg is? – Kérdezi a képen elképedve.
- Igen, kincsem. Ez egy olyan küzdősport, melyben mind a kettő megengedett. – Szerencsére többet nem kívánt megtudni róla, így nem kellett „gugüli” segítséget sem igénybe vennem. Érdekelte viszont más, mely számára szintén nagy sláger, már jó ideje.
- De ugye egyedül megy az utcán? – Témánál vagyunk, ismét a régi nóta, mely már lassan a könyökömön fog kijönni. Nyár óta ugyanis minden, az utcán vele szembejövő „kislányt” és „kisfiút” megirigyel csak azért, mert az éppen egyedül jár-kel. Függetlenül attól, hogy hány éves. Már ő is nagyon szeretne kissé függetlenedni tőlünk, agg szülőktől, mert akkor végre nagy lehetne. Egy nagy kislány.
- Igen, buksikám. Ő már régóta egyedül járkál az utcákon. Bár merne is vele valaki kikezdeni, bizton rosszul járna az illető. – Szinte élvezettel nézem, ahogy a meglepetéstől elkerekedik a szeme. Elvégre még sohasem hallott olyanról, hogy egy „zsákos bácsit” kelljen „félteni” valakitől, aki mindennek tetejében egy „kislány”. Mármint egy nagykislány.
- Hogyhogy? – Kérdezi elkerekedett szemekkel.
- Azért kicsikém, mert ez a nagylány kick-box világbajnok.
- Az olyan, mint az olimpia?
- Igen, hasonló. – Még nagyobbat néz, amin pedig már muszáj nevetnem.
- Akkor ő nagyon ügyes!
- Bizony, nagyon ügyes.
Itt le is zártuk a kick-box világbajnoki címet szerzett nagy-kislány önállóságának ecsetelését és hozzá kezdtünk az esti tevékenységeinkhez. Ma azonban, míg a postáról kifelé jövet, kisebb harcok árán próbáltam lépéseimet összeegyeztetni a gondjaimra bízott, megregulázhatatlan rollerrel és a folyton lecsúszni kívánkozó válltáskámat visszaigazgatni, miközben azon ügyeskedtem, hogy a balomon szorongatott futball labda ki ne csusszanjon, Bella felém fordult és ezt kérdezte: - De ugye az a lány tud focizni? – A labda kicsusszant és méterekre pattogott tőlünk tova a sétáló utcán.
- Nem tudom buksikám, de légy szíves most már segíts egy kicsit anyának. Válassz: labda vagy roller? Melyik legyen, mert nekem mindkettő már nem megy..
- Labda. – Esett választása kénytelen-kelletlen a pattogó csodára, azzal utána szaladt. Majd miután visszanyargalt vele, tovább folytatta: – Tudod, az a lány, aki x-boxozik!
Rögtön kapcsoltam. Persze a másik dilije az x-box, mióta az egyik ovis csoporttársának azt hozott karácsonyra a Jézuska. Mert a mi playstationünk ugye már smafu… Újabb ötletet kaptunk hát, mi, szegény szülők, hogy milyen játékra kezdjünk újfent gyűjteni? Mármint rögtön azután, hogy túl leszünk húgának, Szofikának franciaországi kivizsgálásán, mert ugyebár az sem két fillér…
- Ő nem x-boxozik, hanem kick-boxol. – Javítottam ki frissiben, de nem álltam meg, hogy ne mosolyogjak kérdésén. – És nem tudom, hogy tud-e focizni, de előlegezzük meg neki, hogy tud. Rendben van így?
- Rendben van. – Bólintott rá és ekkor már el is értük a játszóteret, ahol ismét kedvére rúghatja a bőrt. Irány hát a futballpálya! Szaladtában még egyszer hátra nézett és így kiáltott: - De ugye Gergőék is lejönnek majd…?
 
Budapest, 2012. december 31.