Párbeszéd Nr.1
- Mit csinálsz?
- Mi az, hogy mit csinálok?
- Most! Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz? Miért gépelsz?
- Írok. Zavar téged?
- Annyira nem, csak szeretném megérteni.
- Mit szeretnél megérteni?
- Azt, hogy mit csinálsz!
- Oké, ez már kezd súlyos lenni. Blogot írok éppen. Tudod mi az?
- Igen. Pont ezért kérdeztem.
- Aha. Értem. Vagyis nem igazán. Beavatnál?
- Nézd, őszinte leszek. Mindig is az vagyok hozzád. Igaz?
- A lényeget! Kezd elfogyni az a maradék türelmem is, amit mindig Rád tartogatok...
- Nem vagy eredeti!
- Ja, mert te aztán az vagy!
- Ezt nem mondtam.
- Csak állítottad...
- Mikor?
- Tegnapelőtt kis kedden.
- Nem kellenek az élces megjegyzéseid!
- Ahogy nekem sincs szükségem a kioktatásodra.
- Mikor oktattalak én ki téged?
- Állandóan azt csinálod..
- Oké, de most.. Most mikor?
- Majd mindjárt.
- Á, szóval már a jövőbe is látsz.
- Azt nem, de túlontúl ismerlek Téged.
- Ugyan, hisz magadat sem ismered!
- Rendben, Miss Freud.
- Misses, ha kérhetem...
- Inkább utasítgatni szoktál. Parancsolsz tán még valamit?
- Mindegy. Téged sem ismernek.
- Majd megismernek.
- Valóban? És miből? Azokból a kesze-kusza, átláthatatlan gondolataidból, melyeket összefüggéstelen mondatokban vetsz sebtiben a netre?
- Fantasztikus. Mindig is lenyűgöztél ama képességeddel, hogy egy mondatodban legalább hússzor leírsz engem.
- Van az harminc is, de nem ez számít!
- De igen, pontosan itt van a kutya elásva.
- Hol?
- Benned! Mert folyton folyvást leírsz engem.
- Az írás mindig is a te erősséged volt..
- Képletesen értettem.
- Legyen. Én csupán a véleményemet mondom el.
- Igen. Kérés nélkül is. Volt időm észrevenni.
- Szerinted mi fog történni kis látnok?
- Hogy értve?
- A blogoddal kapcsolatban.
- Nem tudom, majd lesz valahogy... Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.
- Ez nagyon elcsépelten hangzott.
- Nem baj, lépj túl rajta.
- És nálad? A blogodon?
- Esetleg beszélgethetünk is.
- Kivel?
- Hát nem veled gondoltam.
- Igen, azt sejtettem előre.
- A többiekkel. Akik a blogot olvassák.
- Mert szerinted téged olvasni fognak..
- Még az is előfordulhat.
- Ne nevettesd ki magad!
- Nem teszem. Azt meghagyom neked.
- És mégis miről?
- Mit miről?
- Miről fogtok beszélgetni?
- Akármiről vagy bármiről. Az aznapi hangulatunkról, az időjárásról.. elvégre az is egy téma. Nem?
- De. Ráadásul roppantmód érdekfeszítő. Amilyennek a te blogodat képzelem.
- Te csak ne képzelődj!
- Majd meglátjuk. De a végén ne gyere nekem azzal, hogy én nem mondtam meg előre, mi fog történni!
- Hallgatlak.
- Nocsak? Mi történt?
- Gonosz vagy. És unalmas.
- Mindenki magából indul ki. És még te akarsz blogot írni?
- Kacagnom kell rajtad.
- Csak hajrá! Majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén?
- Kérdezhetek valamit?
- Természetesen. Ritka pillanat.
- Mért vagy mindig ellenem?
- Nem vagyok. A javadat akarom.
- Na persze...
- És ha nem beszélgetnek veled?
- Ismét témánál vagyunk..
- Ne azt mondd, inkább válaszolj!
- Akkor majd olvasnak.
- És ha azt sem?
- Úgy érted, hogy senki?
- Úgy.
- Mármint senki senki?
- Senki!
- Akkor csak írni fogok.
- Mégis kinek?
- Magamnak. Ilyenről még nem hallottál?
- Milyenről?
- A naplóról.
- Bárdos?
- Nagyon vicces vagy.
- Az előbb még unalmas voltam.
- Néha megrémítesz.
- Te engem mindig.
- Lapozzunk.
- A naplódban?
- Ott is.
- Hol is?
- Az interneten.
- Aha. Netes naplóra gondolsz.
- Arra. Látom, leesett.
- Mi?
- Akkor mégsem.
- De, csak húztalak. A kétfillér...
- Tantusz.
- Hahaha.
- Miért fáj neked az én blogom?
- Nem fáj, csak látom előre, mi lesz.
- Most akkor kettőnk közül ki is a látnok?
- Az te vagy.
- És te?
- Az okosabbik.
- Leborulok előtted.
- Felesleges.
- Rendben. Akkor mondd el, mi fog történni?
- Minden rosszat elmondanak majd rólad.
- Hiszen nem is ismernek!
- Ki fognak gúnyolni!
- Túlélem.
- Kötekedni fognak.
- Hát aztán?
- Sarakat dobálnak majd.
- A legnagyobb sárgombócot mindig Te dobod..
- Beszólnak.
- Te nem is figyelsz rám!
- Tévedsz! Én csak Rád figyelek.
- Jól leplezed.
- Ez a baj veled.
- Mi?
- Az, hogy te pedig mindent leleplezel.
- Nem erről van szó! Csak éppen nem köntörfalazok.
- Mégis, szerinted mire jó ez az egész?
- Mire nem?
- Azt hiszed valaki is olvassa majd?
- Miért ne?
- Milliónyi blog született már azóta kishazánkban, mióta ennyire elterjedt.
- Akkor épp ideje, hogy én is készítsek egyet.
- Ne akard!
- Na, majd pont te mondod meg nekem, hogy mit akarjak...?
- Jobban járnál.
- Ha te mondod...
- Látom, nem tudlak meggyőzni.
- Erről van hát szó? Ismét győzedelmeskedni szeretnél felettem?
- Kiforgatod a szavaimat.
- Te pedig a köpönyeget.
- Megbélyegeznek.
- És folytatja...
- Azt mondják majd, skizofrén vagy.
- Az volnék?
- Néha erős kétségeim támadnak.
- Ezért támadsz hát minduntalan?
- Hisz védeni szeretnélek.
- Igen érdekes módszerekkel próbálkozol...
- Elfogytak az érveim. Kész. Vége.
- Na látod, ez a ritka pillanat!
- Ne csináld!
- Mindig a régi nóta: tegyem-ne tegyem?
- Ha rám hallgatsz, nem teszed.
- Folytassam-ne folytassam?
- Most te nem figyelsz rám!
- Blablablabla
- Ne csináld! Ez már dühítő is!
- Nem hallak Téged! lalalalala
- Hát ne fogd be a füled és nyisd ki végre a szemed!
- Glugy-glugy-glugy-glugy...
- Ne csináld!
- Ne csináljam...?