Párbeszéd Nr.1

2012.02.25 08:53

- Mit csinálsz?

- Mi az, hogy mit csinálok?

- Most! Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz? Miért gépelsz?

- Írok. Zavar téged?

- Annyira nem, csak szeretném megérteni.

- Mit szeretnél megérteni?

- Azt, hogy mit csinálsz!

- Oké, ez már kezd súlyos lenni. Blogot írok éppen. Tudod mi az?

- Igen. Pont ezért kérdeztem.

- Aha. Értem. Vagyis nem igazán. Beavatnál?

- Nézd, őszinte leszek. Mindig is az vagyok hozzád. Igaz?

- A lényeget! Kezd elfogyni az a maradék türelmem is, amit mindig Rád tartogatok...

- Nem vagy eredeti!

- Ja, mert te aztán az vagy!

- Ezt nem mondtam.

- Csak állítottad...

- Mikor?

- Tegnapelőtt kis kedden.

- Nem kellenek az élces megjegyzéseid!

- Ahogy nekem sincs szükségem a kioktatásodra.

- Mikor oktattalak én ki téged?

- Állandóan azt csinálod..

- Oké, de most.. Most mikor?

- Majd mindjárt.

- Á, szóval már a jövőbe is látsz.

- Azt nem, de túlontúl ismerlek Téged.

- Ugyan, hisz magadat sem ismered!

- Rendben, Miss Freud.

- Misses, ha kérhetem...

- Inkább utasítgatni szoktál. Parancsolsz tán még valamit?

- Mindegy. Téged sem ismernek.

- Majd megismernek.

- Valóban? És miből? Azokból a kesze-kusza, átláthatatlan gondolataidból, melyeket összefüggéstelen mondatokban vetsz sebtiben a netre?

- Fantasztikus. Mindig is lenyűgöztél ama képességeddel, hogy egy mondatodban legalább hússzor leírsz engem.

- Van az harminc is, de nem ez számít!

- De igen, pontosan itt van a kutya elásva.

- Hol?

- Benned! Mert folyton folyvást leírsz engem.

- Az írás mindig is a te erősséged volt..

- Képletesen értettem.

- Legyen. Én csupán a véleményemet mondom el.

- Igen. Kérés nélkül is. Volt időm észrevenni.

- Szerinted mi fog történni kis látnok?

- Hogy értve?

- A blogoddal kapcsolatban.

- Nem tudom, majd lesz valahogy... Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.

- Ez nagyon elcsépelten hangzott.

- Nem baj, lépj túl rajta.

- És nálad? A blogodon?

- Esetleg beszélgethetünk is.

- Kivel?

- Hát nem veled gondoltam.

- Igen, azt sejtettem előre.

- A többiekkel. Akik a blogot olvassák.

- Mert szerinted téged olvasni fognak..

- Még az is előfordulhat.

- Ne nevettesd ki magad!

- Nem teszem. Azt meghagyom neked.

- És mégis miről?

- Mit miről?

- Miről fogtok beszélgetni?

- Akármiről vagy bármiről. Az aznapi hangulatunkról, az időjárásról.. elvégre az is egy téma. Nem?

- De. Ráadásul roppantmód érdekfeszítő. Amilyennek a te blogodat képzelem.

- Te csak ne képzelődj!

- Majd meglátjuk. De a végén ne gyere nekem azzal, hogy én nem mondtam meg előre, mi fog történni!

- Hallgatlak.

- Nocsak? Mi történt?

- Gonosz vagy. És unalmas.

- Mindenki magából indul ki. És még te akarsz blogot írni?

- Kacagnom kell rajtad.

- Csak hajrá! Majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén?

- Kérdezhetek valamit?

- Természetesen. Ritka pillanat.

- Mért vagy mindig ellenem?

- Nem vagyok. A javadat akarom.

- Na persze...

- És ha nem beszélgetnek veled?

- Ismét témánál vagyunk..

- Ne azt mondd, inkább válaszolj!

- Akkor majd olvasnak.

- És ha azt sem?

- Úgy érted, hogy senki?

- Úgy.

- Mármint senki senki?

- Senki!

- Akkor csak írni fogok.

- Mégis kinek?

- Magamnak. Ilyenről még nem hallottál?

- Milyenről?

- A naplóról.

- Bárdos?

- Nagyon vicces vagy.

- Az előbb még unalmas voltam.

- Néha megrémítesz.

- Te engem mindig.

- Lapozzunk.

- A naplódban?

- Ott is.

- Hol is?

- Az interneten.

- Aha. Netes naplóra gondolsz.

- Arra. Látom, leesett.

- Mi?

- Akkor mégsem.

- De, csak húztalak. A kétfillér...

- Tantusz.

- Hahaha.

- Miért fáj neked az én blogom?

- Nem fáj, csak látom előre, mi lesz.

- Most akkor kettőnk közül ki is a látnok?

- Az te vagy.

- És te?

- Az okosabbik.

- Leborulok előtted.

- Felesleges.

- Rendben. Akkor mondd el, mi fog történni?

- Minden rosszat elmondanak majd rólad.

- Hiszen nem is ismernek!

- Ki fognak gúnyolni!

- Túlélem.

- Kötekedni fognak.

- Hát aztán?

- Sarakat dobálnak majd.

- A legnagyobb sárgombócot mindig Te dobod..

- Beszólnak.

- Te nem is figyelsz rám!

- Tévedsz! Én csak Rád figyelek.

- Jól leplezed.

- Ez a baj veled.

- Mi?

- Az, hogy te pedig mindent leleplezel.

- Nem erről van szó! Csak éppen nem köntörfalazok.

- Mégis, szerinted mire jó ez az egész?

- Mire nem?

- Azt hiszed valaki is olvassa majd?

- Miért ne?

- Milliónyi blog született már azóta kishazánkban, mióta ennyire elterjedt.

- Akkor épp ideje, hogy én is készítsek egyet.

- Ne akard!

- Na, majd pont te mondod meg nekem, hogy mit akarjak...?

- Jobban járnál.

- Ha te mondod...

- Látom, nem tudlak meggyőzni.

- Erről van hát szó? Ismét győzedelmeskedni szeretnél felettem?

- Kiforgatod a szavaimat.

- Te pedig a köpönyeget.

- Megbélyegeznek.

- És folytatja...

- Azt mondják majd, skizofrén vagy.

- Az volnék?

- Néha erős kétségeim támadnak.

- Ezért támadsz hát minduntalan?

- Hisz védeni szeretnélek.

- Igen érdekes módszerekkel próbálkozol...

- Elfogytak az érveim. Kész. Vége.

- Na látod, ez a ritka pillanat!

- Ne csináld!

- Mindig a régi nóta: tegyem-ne tegyem?

- Ha rám hallgatsz, nem teszed.

- Folytassam-ne folytassam?

- Most te nem figyelsz rám!

- Blablablabla

- Ne csináld! Ez már dühítő is!

- Nem hallak Téged! lalalalala

- Hát ne fogd be a füled és nyisd ki végre a szemed!

- Glugy-glugy-glugy-glugy...

- Ne csináld!

- Ne csináljam...?