Graffiti (1. rész)

2014.09.28 10:45

A szerző

Előrebocsátom, hogy könyvem megjelentetésével nem kívánok graffitizésre (tagelésre) bíztatni senkit! A regény szereplői kitalált személyek, ahogyan a tárgyalt események is képzeletem szülöttei. Amennyiben bárki bármilyen hasonlóságot fedezne fel a valósággal, az csupán a véletlen műve. A könyvben található fényképek saját tulajdonomat képezik, azokat én készítettem. Történetemmel elsősorban szórakoztatni szeretnék, emellett semmilyen más szándék nem vezérelt a megírásánál. Tény, hogy a graffiti rongálásnak minősül, melyért pénzbeni büntetés, legsúlyosabb esetben meghatározott idejű szabadságvesztés róható ki. Vallom, hogy a graffiti illegális formája kártékony és ártalmas a köz vagyonának tisztaságára és értékére! Annak tehát, aki graffitizésre adja fejét, számolnia kell a szabálysértés lehetséges következményeivel.

 Mindezek után kellemes kikapcsolódást kívánok! 

                                                                                                          P. H. Ágnes

A Büntető Törvénykönyv
graffitizésre vonatkozó rendelkezései 

324. § (1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás kisebb kárt okoz,

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével vagy bűnszövetségben követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás nagyobb kárt okoz,

b) az elkövető

1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket,

2. vallási tisztelet tárgyát, illetőleg vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat,

3. temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetőleg temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyat,

4. nemesfémet, nemesfém ötvözetét vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kisebb kárt okozva rongál meg.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás jelentős kárt okoz,

b) az elkövető

1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket,

2. vallási tisztelet tárgyát, illetőleg vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat,

3. temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetőleg temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyat semmisít meg,

c) a rongálást robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen nagy kárt okoz.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen jelentős kárt okoz.

(7) E § alkalmazásában falfirka: festékszóróval, filctollal, vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.

 Előszó

Hogy mi számomra a graffiti? Minden. Egyfajta kifejezőeszköz, az igazi művészet. Az élet maga. Az emberek számára én nem vagyok más, mint egy kisstílű bűnöző, egy nemkívánatos személy, aki tönkreteszi csodálatos épületeiket, járműveiket, akit csupán a polgárpukkasztás vezérel. Korlátoltak! Bár abból is van egy jó adaggal, vállalom. Számomra legalábbis örömet okoz, ha valakit ezzel felbosszanthatok. De nem csupán erről szól egy graffiti megalkotása. Ez egy életfelfogás, mondhatnánk úgyis, életforma. A graffiti gondolatával feküdni és kelni mindennap. Megtervezni, hogy mikor mit festünk és hova? A graffitisek kettős életéről sok esetben még szűkebb környezetük sem tud. Kénytelenek is azt titokban tartani, tekintettel a bukás várható súlyos következményeire. Ők az éj leple alatt kelnek útra és élik ki festői hajlamaikat. Az egész lényege az a varázs, mely a graffitizést körül veszi. Ebben benne kell lenni, különben aki csak nézi a különféle mázolmányokat, nem érzi át azok teljes szellemiségét. Csak ítélkeznek, mert az egészben odáig jutnak, hogy összerondítottunk valamely tákolmányt. Mi máshogy látjuk. Talán úgy, feldíszítettük. Hozzáadtuk a személyiségünket, ezáltal új értelemmel ruháztuk fel, többé tettük annál, ami.

Nevem Á. A haverjaim: Bé és Cé. Ezek nem tag-nevek, mert a balhét máshogy képzelem el. Írhatnám az egyik konkurens banda tagjainak neveit is, de minek csesszek ki velük? Társaimmal igazi csapatot alkotunk. Bejártuk már együtt Tolnát-Baranyát. De messzebbre is jutottunk, számtalan európai és tengerentúli országban megfordultunk. Nem tagadom, kettős életet élek, már évek óta. Azóta, hogy megízleltem a graffiti igazi ízét. Lehet, ha hagynák, hogy tegyük a dolgunkat szabadon, már nem is lenne vonzó számunkra. De olyan időszak biztos nem lesz, legalábbis nem Magyarországon. A graffiti nem holmi irka-firka, vagy egy lila vonal, melynek a végére valaki odabiggyeszti a barom tag-jét. Ez aztán a művészet felsőfokon, mondhatom. Marhaság! Azokat a tagokat, akik műemlékekre, egyéb tiltott helyekre fújnak, mi megvetjük és kiközösítjük. Nem tekintjük őket igazi writernek! A graffiti számunkra nem a feliratokat jelenti, hanem szép, igényes, művészien kidolgozott festményeket, több színű ábrákat. Akik csupán tagnevükkel töltik tele a város minden táját, azoknak célja, hogy minél több helyen találkozzanak saját, illetve a bandájuk nevével, hogy ezáltal próbáljanak területeket szerezni maguknak. Amíg ezek a kis firkászok köztünk tevékenykednek és korunk társadalma nem fogja fel a graffiti valódi lényegét, addig minket mindig is üldözni fognak és nem hagyják, hogy szabadon kifejezzük mindazt, ami bennünk van.

Mennyire más a helyzet külföldön. Nézzük csak példának okáért Los Angeles-ben az Echo Park-ot, vagy azt a bizonyos lakóépületet Philadelphiá-ban. Na, az már művészet! Emberek! Azokat nézzétek meg és utána ítélkezzetek nagy bölcsen! Aki utánuk csinálja, az igazán művésznek mondhatja magát. Nem holmi vászonra az olajfesték. Amíg tehát kishazánkban nem adnak teret nekünk, hogy bemutassuk nekik, miről is szól a graffitizés, addig marad a bujkálás, az éjjeli őrök mozgásának kifigyelése, terv készítése, aztán az akció megvalósítása. Igazi adrenalin bomba. Egy-egy ilyen bevetés minden apró mozzanatát előre meg kell tervezni, különben semmit sem ér az egész. Feltéve, ha valakinek eredmény, hogy a sitten köt ki, mert elszúrta az akciót. És hiába díszeleg munkája az adott metró szerelvényen, akkor már sütheti a tudományát. Számunkra azonban úgy teljes a siker, ha minden rizikót felvállalva, alapos felkészüléssel, azokat a minimálisra csökkentve, rajtaütés nélkül végigcsináljuk. A rajtaütés csak azért gázos, mert akkor elkaphatnak. Viszont ha el tudsz menekülni és megúszod, akkor király vagy és tiéd a pálya! Helyed van az igazi graffitisek között. De az elfogás kínos ügy, mert onnantól ugyebár egyenes út a fogda. Külföldön, a szigorúbb államokban még keményebb a helyzet. Ott véged van, ha elfognak. Aki ismerős a témában, annak nem is kell ecsetelnem. Márpedig ezt az egész graffitizést úgy érdemes elkezdeni, ha előtte nyakig merül az ember a témában. Nyakig merülni és megfürdeni benne. Különben csúnyán megütheti a bokáját. És utána, ha már keni-vágja a lényegét, kezdődhet az örömteli lubickolás. Ha érdekel ez a világ, és nem csupán a hecc kedvéért, akkor gyere, merülj velem és ússzunk együtt.

Kezdetek

Profi writer-ként mára elmondhatom magamról, hogy a gondos felkészülésnek köszönhetően, csupán pár alkalommal csúszott be hiba abba a bizonyos gépezetbe. Általában megúsztuk a mókát, bár olykor azért igencsak rezgett alattunk a léc. Azt nem állítom, hogy mindig tökéletesen hajtottuk végre az akciót, és ahogyan érkeztünk, köd előttünk, köd utánunk, kámforrá váltunk. Voltak bizony veszélyes helyzetek is, amikor hajszál híja volt annak, hogy egyáltalán megússzuk a csínytevést. Sérülések is történtek. Könnyebbek, de súlyosabbakra is volt példa. A legsúlyosabbnak az a haláleset tekinthető, melyről csupán szóbeszéd útján szereztem tudomást, jelen szerencsére nem voltam ott. De mindezek még várhatnak, annyira ne fussunk előre az időben! Nem szokásom az enciklopédiázás, mégis ha már belekezdtem egy átfogónak szánt graffiti témájú könyvbe, hát úgy gondolom, illő pár dolgot előre lefektetni, hogy a laikus olvasó is némileg képben legyen ennek a történetiségével, lényegével.

Mi is az a graffiti?

"A graffiti (görög eredetű, de Amerikából származó fogalom, melynek eredeti jelentése: feliratok) legjellemzőbb előfordulási helye a köztereken lévő falfelület, utcai táblák, és sajnos egyre többször magánépületek falai is. Szöveges formái a halandzsaszerű, de sok esetben aforisztikus feliratok, amik lehetnek versszerűek is. A szövegeken kívül jellemzőek a rajzok is. Szórófestékkel készült válfaja a tag. Falfirkák leletei az ókor óta ismertek. Divatjelenségként a nyugati világban az 1960-as években terjedt el. Vannak név szerint ismert alkotói is. Legnevezetesebb Keith Haring, de legtöbbjük -ahogy Magyarországon is-, névtelenül, illetve illegálisan tevékenykedik. A falfirkák gyűjtésének kezdeményezője Brassa volt, aki párizsi gyerekek falfirkáiról készített fotóalbumot." (Forrás: Wikipédia)

De honnan és mikor indult az egész őrület? Íme, egy kis történeti kitekintő:

Ez az irányzat is, mint annyi minden más őrület Amerikából pattant ki, mégpedig úgy, hogy 1970-71 táján, egy Taki nevű fószer "Taki 183" feliratokkal festette tele a várost. Mint utóbb kiderült a 183-as szám nem más volt, mint az utca, melyben lakott. A rendőrség nagy nehézségek árán rá is jött, de eddigre Taki-ka már híres emberré vált. Ötletét pedig sokan követendő példaként állították maguk elé, ezzel útjára indítván a graffiti-mozgalmat. Később a graffitisek formálni kezdték betűiket, illetve feldíszítették és ki is színezték azokat. Lassanként pedig rátaláltak saját stílusukra, azokra a meghatározó jegyekre, melyek egyedivé varázsolják alkotásukat és megkülönböztetik őket a többi writer-től.

Hazánkba jóval később jutott el a graffitis irányzat. Az első firkászok közé tartozik a még ma is létező PNC (Pride Not Crime) csoport. A graffiti lényegében a Hip-Hop stílushoz kötődik, annak egy ágazataként fejlődött ki. Az igazi hip-hop-osok komolyan veszik a stílust, így a graffitizést is. Sajnos a firkászok között megjelentek az úgynevezett kontárok, akiknek semmi közük sem a hip-hop-hoz, sem a graffitizéshez. A tag-elők saját kiválasztott nevüket örökítik meg falakon, vonatokon, villamosokon, héveken, stb., ezzel jelezvén, hogy ott jártak. Egy firkász akkor lesz nagy a többiek szemében, ha olyan helyre és olyan minőségű képet fest, melyet mások nem mernek megfesteni. Minél feltűnőbb, sajátosabb és jobb a stílusa valakinek, annál nagyobb elismertségre tesz szert a többi writer előtt. A festésnek több ágazata van, ide tartozik még a graffiti is, ami mára világszerte elismert művészet. Manapság a festők olyan alkotásokat készítenek, hogy az bármely képzőművészeti múzeumban megállná a helyét!

A most következő sorokat kimondottan kezdő és laikus olvasóimnak ajánlom. A profi writer-ek nyugodtan lapozzanak tovább, ha nem szeretnének elaludni közben. De úgy vélem, a graffiti bemutatásának elengedhetetlen feltétele, hogy arról minden részletében tájékoztatást nyújtsak, egészen a legapróbb elemekig lebontva. És akkor csapjunk is a lecsóba!

Amit a graffitiről tudni illik és érdemes:

Magukat a graffitiseket, "szaknyelven" writer-eknek hívjuk. De szoktuk a graffitist vagy firkászt tagger-nek is nevezni. Ők rajzolnak, festenek, az ő munkáikat ismerjük el. Nem tekintjük közénk valónak, igazi writer-nek azokat a kontárokat, akikről már korábban szóltam. Ők a graffiti világában: a toy-ok, akiknek a fejére én biza nagyban tojok... Oké, a szójátéktól eltekintve, ők tehetségtelen firkászok, akik tehetség hiányában ráadásul nem tartják tiszteletben a writer-ek szabályait.

Maga a tevékenység, azaz a rajzolás, festés a writing, míg a piece: a rajzot, festményt jelenti. A tagnév (lásd: tag, ejtsd: teg) pedig a writer saját neve, mely jó esetben egyedi és nincs több belőle. Bár nálunk nem jellemző, létezik egy bizonyos elnevezés, nevezetesen: All city, mely azon tulajdonsággal ruházza fel azt az illetőt, aki kiérdemelte, hogy nevét mindenhol ismerik, sőt elismerik. Ami azt is jelenti, hogy az ember lépten-nyomon szembetalálkozik a tag-jével, mint például nagyobb metróvonalak vagonjain.

New Yorkban keletkezett kifejezés, általában minden writer ennek megszerzésére törekszik. Talán egy szinten van az all city kifejezéssel a King (Regular Writer), akit szintén mindenki elismer, tehát kétségkívül hírneve van és a másikhoz hasonlóan sok helyen megtalálhatók rajzai. Ő már egy kialakult, jó stílussal rendelkezik, általában már régóta foglalkozik a graffitivel. Ha több writer összeáll, abból érdekes mód egy graffitis csoport
keletkezik. Ekkor ezen személyek saját nevükön kívül a crew nevet is felírják, amely általában egy pár betűből álló rövidítés.

Rockolás gyakorlatilag a tagelés, amikor kifejezetten tagelés céljából indul el egy graffitis csoport, illetve szokás illegális festésre is használni. Van egy kifejezés arra a nemkívánatos műveletre is, amikor egy writer rajzát letakarítják. Ez a buff, vagyis: lebuffolás.

Eszközök: A graffitinek, mint modern művészetnek saját eszközkészlete van, melyet a következőkben ismertetek: Vegyük első körben az egyes festéktípusokat. Kannának magát a festékszóró spray-t hívjuk. Azt a szórófejet, mely a festékszóró sprayre való, cap-nek nevezik. Több fajtája is létezik, bár alapvetően kettőt használunk. Ezek: skinny cap, mely vékony vonalat húz és a fat cap, mely vastag vonal festését teszi lehetővé. Létezik még egyfajta kifejezés, az inline, melynek lényege, hogy a rajz szélén, a kontúron belül alkalmazott általában világos színű, kiemelő vonal, gyakran fénylést imitál.

Egy valamire való writer rendelkezik saját vázlatfüzettel, mely gyakorlatilag személyes fejlődésének képeskönyve, azt mindenki nagy becsben tartja, jobban vigyáz rá, mint szeme világára. Ez a blackbook. Gyakorlatilag a graffitis-ek bibliájának tekinthető, csak hogy a fontosságára utaljak. Minden benne van, mely addigi munkássága alatt született. Minden oldala egy-egy állomása graffitis pályafutásának. Saját rajzai mellett -melyekkel jó esetben méltán büszkélkedhet-, társai "bejegyzései" is megtalálhatóak. Ezek lehetnek rajzok, szövegek, esetleg tag-ek. Ugyanakkor a vázlatfüzet tulajdonosának tagneve is szerepelhet a vendégoldalakon, a vendég writerek stílusában. Az én blackbookomban is számos writer rajza található, közülük számomra legmegbecsültebb Bé rajza, aki egy igazi vagány wildstyle-t alkotott az én tagnevemmel. De az egyes külföldi utazásaink során megismert writerek is szívesen hozzájárultak "gyűjteményem" ilyetén gyarapításához. Rajzaik alatt pedig kedvenc graffitis mondatom szerepel, melyet mindenki a saját anyanyelvére fordított. A mondat magyarul így hangzik: "A graffiti nem bűncselekmény"! Nagy megtiszteltetést jelent egy writer-nek, ha blackbook-jába vendégrajzot készít egy vagy akár több writer. Ekkor a tulajdonos határozza meg a vendégrajz helyét és azt, hogyan is nézzen ki, mit ábrázoljon. Az egyszerűség kedvéért, van, aki a saját rajzait elölről kezdi, a vendégrajzok pedig hátulról visszafelé következnek. Általában barátság vagy elismerés jele, ha vendégrajzot készítenek a blackbook tulajdonosának.

Stílusok: És íme, elérkeztünk a graffiti központi témájához, az egyes stílusirányzatokhoz. Az alábbiak kimondottan a betűkhöz kötődnek, melyek nagysága, formája, kivitelezése más és más. A Blokkbetűk mérete nagyobb, formájuk négyzetes és elsősorban bombingoknál használatosak. A Bombing vagyis bomba: Könnyen és gyorsan kivitelezhető, viszonylag egyszerű betűkből álló, minél nagyobb méretű rajz, melyen kevés szín található. A gyors kivitelezés különösen az illegális helyekre történő festésnél jelent előnyt. Több méter hosszú bombingot 3-4 ember néhány perc alatt is el tud készíteni. Ezeknél a rajzoknál a töltés (fill-in) egyszínű szokott lenni. Igeként is használjuk, lásd: bombingol. A blokkbetűhöz hasonló típus a buborékbetű, azaz a buble style, csak éppen kerek formájú. Általában throw-upokhoz használják a gyors festés szempontjából. Throw-up: gyakorlatilag egy átmenet a tag és a bombing között, de a tag-nél azért több. Egyszerű, nagyon gyorsan és általában hézagosan kitöltött rajz, gyakran egy vonallal történő körbehúzással. Különösen a legveszélyesebb helyeknél alkalmazzák, hogy maximum 2 percet vegyen igénybe. Tagelésnek hívjuk, amikor a writer saját nevét, szignóját viszi fel gyorsan a kiválasztott felületre filccel vagy festékkel.

És akkor következzen a szívem csücske, a Wildstyle! Előre leszögezem, hogy ez a stílus roppant bonyolult tehát igen körülményes és nagyon nehéz kidolgozni! Kivitelezése csupán vérprofiknak sikerül és általában nagyon sok időt vesz igénybe, mire egy igazán tetszetős példány sikeredik belőle. A wildstyle-t az összefüggő betűk komplikált, gyakran nyilakkal, törésekkel kiegészített konstrukciója adja. Sokszor kivehetetlen a szövegezete. A következő stílusokkal készíthetők szövegek és rajzok egyaránt.

Elsőként az egyes festések, felületen történő elhelyezkedését vesszük szemügyre: End to end (e2e) olyan rajzot vagy rajzokat foglal magába, melyek egy vonat- vagy metróvagon egyik végétől a másik végéig terjed(nek) egészen az ablakok alatt. Egy hasonló, ám az előzőnél jóval kisebb méretű szöveg vagy rajz a panel, mely szintén egy vonat- vagy metróvagonra készül, csak éppen nem a vagon elejétől a végéig, hanem két ajtó közé, az ablakok szintje alatt. Szintén egy hasonló technikával készített rajz vagy szöveg, a Top to bottom (t2b), mely egy vonat- vagy metróvagon aljától a tetejéig ér, ám nem az elejétől a végéig. Azt vagy azokat a rajzokat pedig, melyek teljesen befednek egy vonat- vagy metróvagont, elejétől a végéig, valamint aljától a tetejéig, Whole car-nak nevezzük. Ennek továbbfejlesztett változata a Whole train, amikor a rajz vagy rajzok egy komplett, több vagonból álló vonat- vagy metrószerelvényt teljesen befednek. Ennek a szerelvénynek természetesen minden vagonja whole car technikával festett.

Az előzőekben, a rajzok elhelyezkedésének ecsetelése után következzenek hát a különféle technikák, melyekkel azokat megvalósítjuk: Burner-nek nevezzük azt, amikor egy rajz technikailag és stílusilag is egyaránt szépen kivitelezett, látványosra sikerült. Amikor a rajzot vagy szöveget körülhúzzuk és kitöltjük, azt kontúr (first outline)-nak hívjuk, míg a körbehúzás (second outline) lényege, hogy a kontúr köré külön sávot festünk. Ez általában rikító színű, elüt a többitől, ezáltal jól kiemeli a rajzot. Ha az adott rajzot ezüstszínű festékkel töltjük ki, krómnak, vagy krómrajznak nevezzük és inkább fekete-ezüst párosításban készítjük el. Krosszolásnak hívjuk azt, amikor az egyik writer áthúzza, esetleg átfesti a másik munkáját. Általában valamely személyes ok vezérli eme tettére.

Az engedélyezett, legálisan elkészített rajz neve nemes egyszerűséggel: legal. Amikor több writer áll össze egy munka elvégzésére, azt murál-nak nevezzük. A murált falra szokás festeni, előre megtervezett rajz alapján. Koncepcióval rendelkező, minőségi remekmű. A töltésről (fill-in), már korábban szóltam a bombingok-nál, ahol egyszínű, ám a rajzok többségén színes. Végezetül egy technikáról is szót ejtenék, mely gyakorlatilag karcolást jelent ablakba, műanyagba. Ennek a megnevezése: scribe.