Ha elmész...

2012.03.10 11:23

Ha elmész…

Ha elmész…Hogy mit érzek?

Minduntalan előtörnek a kedves

illatok, hangok, mozdulatok és képek.

Emlékek, melyek csak rólunk szólnak,

mint a két szív, enyém és tied,

melyek egymásért dobognak.

Gyötör az idő, gyötör az élet

fájdalmasan telnek nélküled az évek.

Zsúfolt utcán oly egyedül vagyok,

hangom megreked, érted némán kiáltok.

Nincsen mosoly, nincs nevetés,

kiül az arcokra a bánat és szenvedés.

Nem hallok már mást csak, ahogy lélegzem

eltűntek a színek, szomorú szürke lett minden.

Te egyre távolodsz és én csak nézlek,

lassan a semmibe vesznek az elköszönő fények.

Elhalnak gondolatim, mind feledésbe merül.

Valamit még mondanék, valamit tennék köszönetül.

Én pedig intek és állok oly tehetetlenül, miközben

szilánkokra törnek Szerelemmel szőtt álmaim,

és széthullik az élet körülöttem.

Cserben hagy a szív, cserben hagy az ész!

Hát tekints vissza még utolsót,

hogy lásd mit hagysz magad mögött

… ha Te elmész.

 

2011. március