Hideg. Meleg…
Melegség itt bent, és fagypont kívül.
Dermesztően fűt az érzés,
mely egy ideje szívemen ül.
Tágas immár a lélek, míg szűkké válik a világ.
Nyitott kapumat döngeti,
s mellé egy mosolyt is zsebre vág.
- Most írhatsz! – mondtad, és kezembe tollat adtál.
De mi végre az a szép toll,
ha lapot hozzá nem talál?
Nem írt a kéz, s lám nem fogott a toll sem.
Egyre csak fájt, nem csillapult,
helyettem is sírt száz feltépett sebem.
Ám nemrég kaptam egy vastag könyvet,
szűz fehér lapokkal. Még üres a belseje.
Egy árva betű, annyi sincs bent,
szavaimmal én írom tele.
Budafok, 2016. január 4.