Jelen a múlt...
A kicsi lámpás, villanófény,
mint a villám, csapott belém.
Nem ma történt, ez csak a múlt.
Bőgött, zörgött, majd elnémult.
Eljött hozzám, megállt elém,
karjait nyújtotta felém.
Én elfogadtam, meghallgattam.
El is állt tőle a szavam.
S így maradtunk, kéz a kézben.
Átölelvén, szerelemben.
Ketten őrízzük a tavaszt,
míg a könnyből mosolyt fakaszt.
Rügyei halk nevetések,
s virágok az érintések.
Kezedbe adom hát szívem,
ha mindig maradsz, s leszel nékem...
Balatonszemes, 2016. augusztus 1.