Merengés

2012.03.10 11:25

Merengés

 

Némán, elmerengve nézem kedves Arcodat,

ujjaim hajad érintik, mint a könnyű esti fuvallat.

Kellesz nekem, ez már nem is kétség!

Fáj, ha nem érezlek. Úgy nyomaszt az üresség.

Sürget az idő, de én talán még jobban sürgetem,

hogy Szerelmünket még mélyebben megéljem.

Hasztalan hajszolom, Ő csak ólomlábakon jár,

s bár közben valami elvész, valami még rám vár.

- Carpe Diem! – súgod és arcomra csókokat lehelsz.

Én karjaimmal átölellek, s te is öleléssel felelsz.

Hát múljon, ahogy múlik, ha mindig mellettem leszel.

Nevetésed fülemben cseng.. Én soha nem felejtlek el!

Szeretsz és engem akarsz. Ezt mindig is tudtam.

Ennél sem kevesebbel, sem többel nem áltatom magam.

- Mi egyek vagyunk itt a Földön és a Mennyben. mondod.

– Csak adj még időt nekem!

Hisz lásd be Szerelmem, hogy nem lehet

egy perc alatt megélni tíz évet!

 

2010. szeptember