Mindenhol és bárhol

2013.04.20 06:58

Egy gyermek mindenhol ott hagyja a nyomát, amerre csak jár. Mindenhol. Akár látszik az, akár nem. Higgyétek el, nyomot hagy! És leginkább bennünk, a lelkünkben.

 

Sok igazgatói irodában megfordultam már. Persze nem mindenhol éreztem jól magam, mert nem volt kellemes a légkör. Egy igazgatói iroda általában szigorúságot sugall. Általában. De nem minden igazgató érzi jól magát a szigorú környezetben. Tudom, mert sok igazgatóval találkoztam már.

Van egy általános iskola, melynek irodáiban is ott bujkál a játékosság. A legtöbb mégis az igazgatói irodában található, érezhető. És a gyerekek ezt látják, érzik is. A játék a legtöbb gyermek szívét megérinti, mert „gyermekből van” és mint „olyan”, lételeme a pajkosság. És ez így van rendjén.

Történetesen ebben az igazgatói irodában naponta megfordulok, így naponta fogad a „vidám szoba”, ahol nagyobbik kislányom, Bella is sokszor megfordult már. Nagyon sokszor. Játszott a sok plüssjátékkal, mindig talált magának egy éppen aktuális kedvencet. Mert amikor anyunak dolga volt, akkor ő sem maradhatott egyedül. És ki tudja még kivel-mivel kötött egy életre szóló barátságot, a legnagyobb titokban? Amiről még anya sem tud!

A vidám szobában minden játéknak megvan a maga helye. De van úgy, hogy olykor leesik egyik-másik. Leginkább a polcokról. Ma is leesett egy, éppen az igazgatóhelyettes asszony lábai elé, ő pedig –gyakorlott nagymama lévén- rögvest kapott utána és fogta kezei közé. Így beszélgetett tovább az igazgató asszonnyal, mert, hogy egy beszélgetés kellős közepén történt ez az „incidens”. Tudom, mert én is ott voltam. Szó-szót követett, a plüss krokodil is figyelmesen hallgatta, hátán világoskék hátizsákjával.

Aztán egyszer csak az igazgatóhelyettes asszony óriási felfedezést tett. Ahogy beszélgetés közben megforgatta kezében a plüss krokodilt, a világoskék hátizsák halkan megzörrent. Mintha rejtegetett volna valamit. Mint a kíváncsi gyermekek, úgy lestük, vajon mi kerül elő belőle? Egy gondosan összehajtogatott fehér papírlap bukkant ki végül, melyre jól olvashatóan a következő szavak voltak felírva, a már jól ismert nyomtatott betűkkel:

ANYA

APA

BELLA

SZOFI

A nevek alá pedig egy aranyos kis cica rajza került, a jobb alsó sarokba.

 

Egy gyermek mindenhol ott hagyja a nyomát, amerre csak jár. Akár látjuk, akár nem. Akár tudunk róla, akár nem. Mindenhol…

Budapest, 2013. április 18.