Naplórészlet 11.

2012.09.01 17:51

Az épületben ismerős szagok terjengtek. Bár ez a kórház teljesen más világot képviselt, mint a klinika, ahol ő dolgozott, mégis olyan érzése volt, mintha oly sokszor járt volna már itt. A Belgyógyászat a kórház egyik legrégebbi épületében működött, könnyen megtalálta. Az osztályvezető főorvos neve szintén ismerősen csengett számára, miközben bemutatkozott a telefonban és a lány állapota felől érdeklődött. Sajnos, az ismerősnek ezúttal sem adtak tájékoztatást, de legalább tudott pár szót váltani a professzorral, akinek szigora, katonás viselkedése a telefonvonalon is átszűrődött. Úgy tudta róla, hogy korábban katonaorvosként tevékenykedett, majd a hadsereget hátrahagyván a civil emberek gyógyítása felé vette az irányt. Mindenesetre tekintélyes tudásával jelentős hírnevet szerzett magának a "szakmában", az elmúlt pár évtized alatt.

Amikor az ódon fakapuhoz ért, éppen egy fekvőbeteget tolt be rajta az egyik mentős. A férfi félreállt, hogy helyet adjon nekik, majd a lépcsőn folytatta útját. II. emelet. - ismételgette magában és hirtelen egy furcsa érzés járta át. Utoljára a legelső előadásán érezte ugyanezt, amikor kiállt a pódiumra és több száz tanuló előtt kellett ismertetnie egy korábban végzett, supraaortikus műtétjét.

- Elnézést, segíthetek? - Összerezzent. Egy fiatal nővér, talán tanulónővér állt előtte és kedvesen mosolygott rá. - Segíthetek Uram?

- Igen, köszönöm. Egy beteget keresek, azt mondták, itt fekszik. Két napja hozták be. A neve...

 

Nem tudta, mióta állhatott már az ajtó előtt? Talán egy perce, esetleg kettő. De lehet, hogy negyedóra is eltelt azóta, hogy a fiatal nővér útbaigazította. Most pedig ott állt annak a kórteremnek az ajtaja előtt, mely mögött feküdt egy fiatal lány. Az a lány, aki majd' fél évvel ezelőtt...

- Bocsánat, szabad lesz? - A főnővér enyhe idegességgel a hangjában szólt rá, hogy álljon félre, mert útban van.

- Persze, hogyne.. - Gyorsan a fal mellé húzódott és onnan kukucskált be a kinyíló ajtón. Tekintete a szemben lévő ágy betegén akadt meg. Fiatal lány volt, talán húszéves, ha lehetett mindösszesen. Hosszú, barna göndör haja kócosan, rakoncátlanul keretezte vidám arcát. Éppen nagyot nevetett, de amikor meglátta a főnővért, egy szempillantás alatt lehervadt arcáról a mosoly.

- Brigitta, kérem keljen fel! Már várják a kardiológián. Kérem, siessen, időpontra kell mennie.

A szigorú főnővér nem tűrt ellentmondást. A férfi még látta, ahogy a lány lemondóan sóhajt egyet és az ágyára dobott köntöse után nyúl... Ekkor az ajtó becsukódott és a katonás asszonyság már a következő kórterem felé tartott.

- Nem ő az. - Gondolta magában. Bár még egyszer sem látta azt, akit ezekben a percekben keresett, a nevét azonban egy életre megjegyezte.

 

Beteg neve: H. Ágnes

Felvéve: 2000. 06. 19.

Anamnézis: 3 hete hirtelen fellépő mellkasi szúró fájdalom, ezt követően subfebrilitas, pneumoniaként kezelték.

Jelen panaszok: Két napja jobb AV megduzzadt, járáskor lábszárfájdalma volt, terheléskor lába megduzzadt, cyanoticussá vált.

AV Doppler vizsgálata: Az inguinalis csatornában és a Hunter csatornában is a v. femoralis lumene kiszélesedett, benne helyenként részleges áramlás látható csak. A vena nem comprimálható, az áramlási paraméterek a légzőmozgásokat nem követik. A v. poplitea is tágabb, benne áramlás mérhető. Av. femoralis trombosisa.

 

Epicrisis: Jobb alsó végtag mélyvénás thrombosisat találtuk, melyet Doppler vizsgálat is alátámasztott. Kezelésünk alatt több ízben, több helyen szúró mellkasi fájdalma ismétlődött., melyet verejtékezés, tachycardia kísért. A klinikai kép egyértelműen thromboembolianak megfelelő volt.