Olyan…

2013.03.14 10:06

    Olyan szép. Olyan fiatal. És olyan szomorú! Szemeiből csakúgy süt a bánat. Hiába kérdem, hiába faggatom, nem szól, nem beszél. Ej, nincs ez így rendjén, mert hát… No, mégiscsak olyan fiatal!

  • Miért, a búslakodás tán csak az idősebbek privilégiuma?
  • Ugyan! Ők a szív miatt már nem szomorkodnak. De ne szólj bele a nagyok dolgába!
  • Ó, hát nagynak képzelitek magatokat, Ti emberek?
  • Csitt, vagy menj innét oda, ahol több hasznodat veszik! Mondjuk a pokolba.
  • Nem én, amíg ezt be nem fejezem!
  • Akkor most azonnal indulhatsz, mert én már végeztem! Igaz, soha nem is kezdtem veled. Hiába környékezel meg újra és újra, nem engedek! Soha.
  • Soha ne mondd, hogy soha! Meglásd, egyszer eljön majd az idő, amikor te is betévedsz az én utcámba.
  • Hallgass végre, hess innét!
  • Jól van, jól van. Csak még egy kicsit nézem őt és gyönyörködöm benne…
  • Őt nem engedem!
  • Ne nevettesd ki magad, nem vagy te Mindenható! És különben is, miért akarod folyton mindenki lelkét ápolni?
  • Mindenkiét nem. Csak az övét. Most. Még egy kicsit… Én mondom neked, törődj a magad dolgával! Bár mindannyiunknak jobb volna, ha azzal is felhagynál és inkább te térnél a mi utunkra.
  • Állj csak meg, egy szót se többet! Miért gondolod olyan bölcsnek magad?
  • Bölcs én nem vagyok és nem is vágyom ilyen babérokra.
  • És vajon miért nem?
  • Mert a bölcsességem azt jelentené, hogy megöregedtem. Én pedig még fiatal szeretnék maradni.
  • Ti és az a bolond fiatalságotok! Azt hajszoljátok egy egész életen át, mintha csak tőle függne a boldogság. Oszt mire mentek vele? A végén úgyis mindannyian megöregszetek!
  • Egyszer talán… De még nincs itt az ideje. Még nincs!
  • Bolondok vagytok! Mert csak a szívetekre hallgattok. De kérdem én, hol marad ilyenkor az eszetek, amellyel megáldottak benneteket? Bolondok vagytok mind!
  • Bolond, aki mondja. Vagy még inkább bolond a világ...
  • Úgy-úgy, ahogy mondád! Bolond a világ. Észre sem veszitek, mégis oly könnyű prédáimmá váltok, hogy azon csak nevetni tudok. Tudod mit, én nevetek helyettetek is!
  • Tűnj már el Ördög vagy megölellek! Hadd kapj egy kis szeretetet, hogy végre benőjön az a gonosz fejed lágya.
  • Nem úgy, hozzám ne érj! Jó vagyok én így, ahogy vagyok. Nem kell a szeretet, nem kell a szív. De végképp nem kellenek a könnyek!
  • Elmosolyodott? Talán… Mintha az imént egy halovány mosoly suhant volna át édes arcán. Nem tudom. Nem láttam tisztán.
  • Nem mosolyog az, csak öli a bánat!
  • Ne károgj már, te Fajzat! Ezúttal amúgy sincs itt keresnivalód!
  • Honnét veszed azt, hogy hiába jöttem?
  • Nézd, csak nézd! Már innen, a távolból is jól láthatod, hogy mosolyog. Nem is mosolyog, hanem nevet. Kacag, igazán és szívből. A szívéből, mert… mi mégiscsak emberek vagyunk!