Olyan…

2013.03.14 10:06

    Olyan szép. Olyan fiatal. És olyan szomorú! Szemeiből csakúgy süt a bánat. Hiába kérdem, hiába faggatom, nem szól, nem beszél. Ej, nincs ez így rendjén, mert hát… No, mégiscsak olyan fiatal!

• Miért, a búslakodás tán csak az idősebbek privilégiuma?
• Ugyan! Ők a szív miatt már nem szomorkodnak. De ne szólj bele a nagyok dolgába!
• Ó, hát nagynak képzelitek magatokat, Ti emberek?
• Csitt, vagy menj innét oda, ahol több hasznodat veszik! Mondjuk a pokolba.
• Nem én, amíg ezt be nem fejezem!
• Akkor most azonnal indulhatsz, mert én már végeztem! Igaz, soha nem is kezdtem veled. Hiába környékezel meg újra és újra, nem engedek! Soha.
• Soha ne mondd, hogy soha! Meglásd, egyszer eljön majd az idő, amikor te is betévedsz az én utcámba.
• Hallgass végre, hess innét!
• Jól van, jól van. Csak még egy kicsit nézem őt és gyönyörködöm benne…
• Őt nem engedem!
• Ne nevettesd ki magad, nem vagy te Mindenható! És különben is, miért akarod folyton mindenki lelkét ápolni?
• Mindenkiét nem. Csak az övét. Most. Még egy kicsit… Én mondom neked, törődj a magad dolgával! Bár mindannyiunknak jobb volna, ha azzal is felhagynál és inkább te térnél a mi utunkra.
• Állj csak meg, egy szót se többet! Miért gondolod olyan bölcsnek magad?
• Bölcs én nem vagyok és nem is vágyom ilyen babérokra.
• És vajon miért nem?
• Mert a bölcsességem azt jelentené, hogy megöregedtem. Én pedig még fiatal szeretnék maradni.
• Ti és az a bolond fiatalságotok! Azt hajszoljátok egy egész életen át, mintha csak tőle függne a boldogság. Oszt mire mentek vele? A végén úgyis mindannyian megöregszetek!
• Egyszer talán… De még nincs itt az ideje. Még nincs!
• Bolondok vagytok! Mert csak a szívetekre hallgattok. De kérdem én, hol marad ilyenkor az eszetek, amellyel megáldottak benneteket? Bolondok vagytok mind!
• Bolond, aki mondja. Vagy még inkább bolond a világ...
• Úgy-úgy, ahogy mondád! Bolond a világ. Észre sem veszitek, mégis oly könnyű prédáimmá váltok, hogy azon csak nevetni tudok. Tudod mit, én nevetek helyettetek is!
• Tűnj már el Ördög vagy megölellek! Hadd kapj egy kis szeretetet, hogy végre benőjön az a gonosz fejed lágya.
• Nem úgy, hozzám ne érj! Jó vagyok én így, ahogy vagyok. Nem kell a szeretet, nem kell a szív. De végképp nem kellenek a könnyek!
• Elmosolyodott? Talán… Mintha az imént egy halovány mosoly suhant volna át édes arcán. Nem tudom. Nem láttam tisztán.
• Nem mosolyog az, csak öli a bánat!
• Ne károgj már, te Fajzat! Ezúttal amúgy sincs itt keresnivalód!
• Honnét veszed azt, hogy hiába jöttem?
• Nézd, csak nézd! Már innen, a távolból is jól láthatod, hogy mosolyog. Nem is mosolyog, hanem nevet. Kacag, igazán és szívből. A szívéből, mert… mi mégiscsak emberek vagyunk!