Ősz van

2014.01.01 11:00
 

 

Aranyló szépség, bús-borongós
meleg, hűvös, simogatós.
Ázott ágak, friss szellő fúj,
de rajtam még a nyomasztó súly.

Régi madár száll ablakomba,
ismerős dalát kántálja.
Új árnyasát hullajtó fa,
ruháját most mind ledobja.

Meztelen vállai égnek
reményt vesztve meredeznek.
Lassan vénül koronája,
mélyül orcám barázdája.

Leszek-e még vajon holnap?
Vagy éljek ma a pillanatnak?
Elmúlunk mi egykoron majd,
s hamvainkból új rügy fakad.

 
Budapest, 2013. október 18.