Ősz

2012.11.14 20:24

Lehullott már az utolsó

falevél is, mely aranyló

színével festi a földet,

vidítaná a bús tölgyet.

- Ugyan te fa, ne légy komor,

jön még tavasz majd húsvétkor.

Újjászületsz, higgy csak nékem,

rigó ámul szépségeden!

 

Ám a tölgy csak egyre búsul,

ég alja is bekomorul.

- Nézd, koronám lent széthullva,

királyságom immár oda.

Láttad, én mily délceg voltam,

s zölden meredt minden ágam?

 

De most, hogy így pőrén állok,

vigasztalást nem találok.

Madárfészkem mind kiürült,

összes fiókám elrepült.

Itt állok most elhagyatva,

lassan hó hull ágaimra.

A tavaszt hát egyre várom,

addig alszom téli álmom.