Rózsa

2014.01.01 11:01
 

 

Csak egy hang a semmiből. Egy szó.
Egy tekintet a szeméből.
Egy mosoly, mi oly édes és jó.
Egy lépés, egy lélegzet.
Bár tudom, ez még nem a végzet.
Csak várom, hogy lásson.
Engem.
S mikor rám néz, már nyúlik is két kéz....
Értem.
De én még mindig nem érzem.
Mit várok, mit várhat ő?
Tőlem.
Semmit és mindent. S míg nézem,
többé, soha már nem félem.
Mert tudom, hogy mit gondol.
Hisz adta, amit adott.
Nekem.
Ez az ő akarata, vagy ha tetszik
csak egy álma.
Álmodom hát én is véle,
s lám vérzik kezemben a rózsa.

 
Budapest, 2013. október 18.