Szomorú nagy magyar valóság

2014.07.09 13:54

Magyarország még sok tekintetben "gyerekcipőben" jár és láthatóan, érezhetően ez így is marad még nagyon sokáig... Nem politizálok, elvégre régen sem tudták, hogy mi is az az autizmus és sajnos ez továbbra sem változik. Mert nincs rá igény a szakma oldaláról. Szomorú. Amíg nem voltam érintett ebben a témában, fogalmam sem volt, hogy milyen is lehet az élet... A "más" szó nem elég arra, hogy kifejezze valódi lényegét. A lényeget, melyet éppen a szakemberek nem látnak! Tisztelet a minimális létszámú kivételnek! Ha ismernék az autizmust, és tisztában volnának vele, továbbá államilag megteremtenék az autista gyermek vizsgálatához, fejlesztéséhez szükséges feltételeket, nagyot lépnének, léphetnénk előre. De ők ezt nem látják és nem is akarják belátni.
Az "egészséges" életet élő emberek, családok sem tudják, hogy milyen nehéz így az élet... Ahol autista gyermek nevelkedik, ott elfelejtik a kényelem jelentését. Nincs komfortérzés nagyon, nagyon sokáig. Egészen addig, amíg az érintett gyermek elméjének fejlődése nem engedélyezi azt számukra. Mert az átveszi a vezetést, gyakorlatilag mindent. Az lesz meghatározó hosszú évekig, a köré szerveződik a család élete, tőle függ az életritmus.