Tél

2012.11.14 20:24

Cseresznyefánk udvarunkban

kopár ága, mind pőrén van.

Mérges vihar fújja-tépi

elgyötörten sírva kéri:

csillapodjon, ne bántsa őt,

s hagyja békében a tetőt.

De az bíz csak egyre dühöng

erejétől vaskapu döng.

 

Jégcsap lóg le az ereszről

messze ő a kemencétől.

Gyorsan siklik a fakutya

hűen követi a nyoma.

Hó fed mindent, merre látunk,

fázón simul ránk kabátunk.

S a kis tó is már befagyva

halacskáit elringatja.

 

Szomorúfűz fejét hajtja

gyűrt avar uszálya ránca.

Nincs alant már egy szál fű sem,

egy virág még annyi sincsen.

Körös körül a vakító

selyem habos hófehér hó.

S a háztetőn alkonyatkor

megcsillan a friss porcukor.