Utcáról a showba avagy a Sárky-sztori (Előszó, "Bemutatkozás")

2012.07.08 15:17

                                                "Változik az ember, változnak a lehetőségei."

                                                 Brunonia Barry

Előszó

Tisztelt Kiadó, Kedves Olvasó!

 

Nevem talán nem cseng ismerősen mindenki előtt, ahogyan Önnek, Önöknek sem. Sőt, az is lehet, hogy mára csupán szűkebb környezetemnek jutok eszébe, amint ezeket a sorokat olvassa. De lehetnek ők családtagok, jó barátok, vagy éppen számomra ismeretlen személyek, egy dolog nem változik. Az élet. Az én életem. Vagyok, aki vagyok, ezt nyíltan felvállalom, minden előnyömmel és hátrányommal egyetemben. Éltem, ahogy éltem és tettem, amit letettem az asztalra. Még ha sokat nem is, valami kevéskét azért mégiscsak létrehoztam, ami nem tűnt el hálátlan feledésben és örökre hozzám fűződik.

De, hogy miért is osztom meg ezen magvas gondolataimat másokkal? A válasz roppant egyszerű. Én nem örvendek oly hírnévnek, mely hallatán az emberek a fejükhöz kapnak és szinte egymást taposva a könyvesboltok polcai előtt dobálják kosarukba egy újabb celeb bestsellerét. És teszik ezt annak a tudásnak a megszerzésére áhítozva, melyet a siker jelent számukra. Egy olyan világ képe, mely távoli és egyben elérhetetlen, hogy szinte még az álmaikból is száműzetett. Nos, én megjártam a sikerhez vezető utamat. Voltam innen és túl. Bizony joggal állíthatom, hogy részese voltam a sztárvilágnak, ha éppen nem is tolongtam az első sorok között. De ott voltam. Mikor előrébb, mikor hátrébb kerültem, olykor felkapott a siker szeszélyes szele, olykor pedig alább buktam. Mégis kivettem részemet a színpadból, a zenéből, a táncból, mindabból, mely akkoriban az életemet jelentette minden szépségével és gonoszságával. Valóban sztár voltam, ragyogtam.

Nem ígérek világmegváltó elképzeléseket, sem mélyenszántó vagy éppen magasröptű értekezéseket a sikerről és annak örömeiről, illetve ódiumairól. Csupán elmondom, hogy én miket éltem meg azokban az időkben, mikor a hip-hop megjelent Magyarországon és egyre szélesebb körökben tett szert népszerűségére. Ha szeretik ezt a stílust, netán közel áll szívükhöz a break vagy a rap világa, talán még kedvüket is fogják lelni ebben a könyvben. Én mindenesetre sok sikert kívánok hozzá!

                                                                                                                Sárky

 

"Bemutatkozás"

 

Sziasztok. Nevem Sárkányszívű Alex, de a barátaimnak csak a Hódító. Na jó, ez gyenge poén volt. Szóval Sárky vagyok. Hol is kezdjem? Én nem fogok regélni nehéz gyermekkorról, sem szívszorító történetekről, bár szó, mi szó, elég hányatottra sikeredtek a kezdetek. Azonban minden rossz ellenére mégiscsak felnőttem és egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek mindazoknál, akiknek kellemesebb légkörű gyermekszoba jutott. Igaz, többnek és különlegesebbnek sem. Nekem ezt osztotta a sors. Oké, nem fogom dicsőíteni magam és nem is misztifikálom túl, hogy szüleim nagyon korán elváltak és elvileg csonkacsaládban nőttem fel. Mondom elvileg, ugyanis gyakorlatban volt egy mostohaapám, akire nem gondolok jó szívvel és nem hat meg, ha ezen kijelentésemmel a lelkébe gázolok. Úgy érzem, nem tartozom felé semmilyen hálával, hiszen miért is tenném? Talán meg kellene köszönnöm, hogy pokollá tette gyermekkoromat és anyám életét? Glóriát kellene vonnom a feje köré, amiért volt oly gyáva, hogy kezet emeljen egy gyenge asszonyra és annak kisfiára? Valóban férfias bátorságra vall, egy nőt és gyermeket megütni, nem is egyszer. De fátylat a múltra, felejtsük el, ami volt és csak a jövőre koncentráljunk! Mondhatnám ezt is, de azért ne temessük olyan mélyre azokat a fájó emlékeket!

Minden jót, amit kaptam, kizárólag édesanyámnak és édesapámnak köszönhetek. Ezúton is óriási hála nekik! Hogyan fogadtam a válásukat? Megviselt, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem. De egy valamit elhatároztam ennek a könyvnek a megírásánál és ahhoz minden áron ragaszkodni fogok. Nem hazudok! Nem szépítek, nem kertelek, csupán elmondom a színtiszta igazságot. Mindenről. Az életemről, a világról, melyben éltem és élek.

Olyan helyeken fordultam meg, olyan élményekkel gazdagodtam, melyekről más csupán álmodozik. Én valóban megéltem őket, megjártam az úgynevezett sztárságot, mellyel együtt jár a pompa és csillogás. Nem panaszkodom, akkor sem tettem, hiszen jól éreztem magam a bőrömben. Megvolt mindenem, legalábbis nagyjából. Ment a buli ezerrel, Jim Beam, csajok, bármi, amit csak el lehet képzelni. Szép volt, jó volt, köszönöm, de ennyi… Manapság már mással keresem a mindennapi betevőmet. Azonban az egyik nagy szerelmem továbbra is megmaradt, valószínűleg még jó ideig együtt leszünk. A breakdance és én. Hobbinak indult, ám egy idő után az életem egyik fontos meghatározó tényezőjévé vált. Ezt a táncfajtát "leköszönésem" után még jó pár évig oktattam és egy kis kihagyást követően a mai napig oktatom a kerületi művelődési központban, a feltörekvő ifjúság számára. Bár közel negyven évemmel jómagam sem számítok matuzsálemnek. Ez minden, amit a régi életemből továbbvittem magammal.

Mára más fontossági sorrendet állítottam fel az élet dolgai között. A korábbi énem, melyet levetkőztem, már csupán egy elmosódó idegen képeként tűnik fel előttem a messzeségből. És, hogy napjainkban mivel foglalkozom a hobbijaim mellett? Hát rendes polgári munkákat végzek, hiszen élni is kell valamiből. Az egykori csillogás letűnt, melynek helyét a szürke hétköznapok rideg valósága vette át. Voltam én már minden, vagy majdnem minden. Gyros árus, vegyi nagykereskedésben kisfőnök, csemegeboltban eladó, zöldséges, szőnyegmosó és még hosszan sorolhatnám, ha volna értelme. De mindennek lényege, hogy mit sem számít a hajdani jólét, ha az ember egyszer megindul a lejtőn, onnantól nincs megállás. Csak felállás. Sajnos az én esetemben is igaz lett Murphy törvénye, mely a „futószalagon gyártott”, közkedvelt, ám később leáldozóban lévő együttesekre áll. Vagyis, túltelített lett a pálya, és az új csillagok letaszították trónusaikról az addigiakat. Az új mindig is vonzotta az embereket. A más. Ezt nem is kell túlmagyarázni, túlmisztifikálni, elvégre mindenki érti, mire gondolok. Feltéve, hogy egy nyelvet beszélünk. Az újjal nehéz felvenni a versenyt, mi sem tudtuk. Zsarnok menedzserünk pedig, aki addig is teljesen kiszipolyozott bennünket, végül úgy döntött, hogy feloszlatja és szélnek ereszti kiscsapatunkat. Nem éppen hálás hozzáállás volt ez részéről, de az évek során megismertük már olyannyira, hogy gyakorlatilag nem vártunk mást tőle. Nyugi, írok még róla bővebben. Van mit.

Hát akkor bele is csapok a lecsóba. Ha érdekel egy teljesen más világ, mely kívülről csupa fény és csillogás, tarts velem. Általam némi betekintést nyerhetsz abba, milyen is az élet a színpadon és a színfalak mögött. Írok majd pályatársaimról, akik velem együtt szintén eltűntek a süllyesztőben és azokról is, akik még mindig ennek a darálónak a rabjai.

Jó szórakozást hozzá! Kívánom, hogy érezd magad jobban, mint amikor én szerepeltem a középpontban...