Véletlenek márpedig nincsenek...

2012.10.26 20:27
- Hallo! Üdvözlöm, az expressz.hu web oldalon olvastam a hirdetését, nem tudom, aktuális-e még?
- Jónapot kívánok, igen, még aktuális.
- Mikor tekinthetném meg esetleg?
- Sajnos a napokban már nem, de a jövő hét folyamán bármikor. Viszont amondó volnék, addig még értekezzünk telefonon a pontos időpont végett. Ez a mobilszám, az Öné, amit kijelez a képernyő?
- Igen,
bármikor hívhat rajta.
Ekkor megszólalt a csengő, udvari szünet következett.
- Ön iskolában dolgozik?
- Igen, egy általános iskolában.
- Mi a végzettsége?
- Fejlesztő pedagógus, de nem akként dolgozom.
- Az én feleségem is az nagyjából, vagy ahhoz hasonló...
- Mi a pontos szakterülete?
- Autista gyerekekkel foglalkozik. Nagyon sok gyermeken segített már a hosszú évek során. Állítólag a szakmában nagy neve is van, bár ő ezt előttem tagadja és azt mondja, ha ilyet hallok róla, csak osszam el mindig néggyel…
Néma csend.
- Nézze, tudom, hogy eredetileg nem ez ügyben kerestem, mégis, ha megtenné, hogy megmondja a felesége nevét vagy elérhetőségét… Az én kislányomról ugyanis fél éve megállapították, hogy autista…
- Ezt most nem mondja komolyan?
- De, igen sajnos.. Két és fél éves…
- Természetesen, ha a feleségem bármiben segíthet Önöknek, megfogja tenni, őt ismerve biztosíthatom erről. Egyelőre többet az ő nevében sem ígérhetek, hiszen minden más a távolság függvénye. Feleségem túlontúl a szívén viseli az autista gyermekek sorsát. Mondhatni szívvel-lélekkel, igazi elhivatottsággal végzi a dolgát. Általában későn ér haza és nemegyszer volt rá eset, hogy este 10 órakor még neki ült fejlesztő tervet készíteni. Önök egyébként merre laknak?
- Kispesten.
- Akkor szomszédok vagyunk…