Vigyázz ránk!

2012.11.06 10:38

Tegnap délután még vidáman ültem gép elé, hogy újabb mókás, kissé esetlen „szösszeneteinkről” számoljak be főként azon barátaimnak, ismerőseimnek, akiket történeteink, gondolataim valóban érdekelnek is. Ám a legelső dolog, mely szemembe ötlött, a szomorú és felfoghatatlan tragédia valósága volt. Nekem pedig mindentől elment a kedvem. Ahogy a számítógép elé ültem, ugyanazzal a mozdulattal fel is álltam és nagyon messze mentem tőle. Mintha ezzel kizárhatnám azt a sok gonoszságot, kegyetlenséget, mely nap, mint nap bemocskolja, továbbmérgezi életünket és ezt a Földet…

Tegnap óta ismét megfordult a világ. Újabb kegyetlen gyilkosság látott ugyanis napvilágot, melynek áldozata egy gyermek. 11 évesen nekem még gyermek az ember, legyen fiú, avagy leány. Kiskorú, tehát elsősorban gondoskodásra, meleg családi fészekre és e fészek nyújtotta védelemre, arra a bizonyos „burokra” van szüksége. Gyermek, aki még védtelen a bűn mindenféle megnyilvánulása, különösen az azokat elkövető bűnösök ellen. Egy 11 éves gyermek szenvedésekkel teli kínhalála pedig nem lehet magyarázat semmire! Pusztán értelmetlen kegyetlenség, melynek nincs és soha nem is lehet oka!

Alig egy hete újabb ártatlan gyermek hagyott itt minket, szörnyűséges kínok között. Egy gyermek, akit apa nemzett és anya szült erre a világra. Akiknek az lett volna az egyetlen és legfontosabb feladatuk, hogy az ő „csodájukat” szeretettel felneveljék, értelmet adjanak nem kért létének és jövővel ajándékozzák őt meg. Igen, ez lett volna az ő kötelességük. Ám ezen „édes szülők” cserbenhagyták a gyermeket és a szememben ezzel ők ásták ki a legelső lapát földet…

Jól ismerem önmagam, így már gyermekkorom óta megtapasztaltam, hogy az átlagosnál érzékenyebb lelkületű vagyok. Képes vagyok átérezni a legkülönfélébb életutakat megjárt emberek helyzetét, s ha tényleges fizikai szenvedéseiket nem is, de lelkük kínjait mindenképp. Érzékenységem a sínylődő állatok sorsát is érinti. Bizonyos személyek azonban kívül esnek ezen az érzékenyégi körön. Mégpedig azok a kegyetlen gyilkosok, akik önhatalmúlag veszik el mások életét, értelmetlenül. Ilyenek a gyermekgyilkosok. Nem tudom, de nem is kívánom megismerni legrejtettebb gondolataikat, tetteik „okát”, mert minden idegsejtemmel elutasítom őket!

Most újra gyászol az öreg Magyarország. Gyászolnak, és végső búcsút vesznek idegen férfiak és nők, idősek és fiatalok, mindazon emberek, akik idősebbek az elhunyt kisfiúnál. Én is a néma gyászolók közé állva intek búcsút immáron 33 éves fejjel, egy csupán 11 évet élt léleknek és arra kérem őt:

Drága kis Bence! Bár soha nem ismertelek, mégis teljes szívemből gyászollak! És bár Rád nem vigyáztak úgy, ahogyan kellett volna, én mégis azt kérem Tőled, hogy ezentúl Te is vigyázz reánk odafentről!