Vihar

2013.07.08 12:57

Lázálom. Nem lehetett más.

Gyilkos vihar tombolt ott künn.

Tetőmet szaggatta-tépte,

villámjával megégette.

Mennybéli pokloknak kínja,

ördögi szél fújta-zúzta.

De a kis ház rendületlen,

állta ostromát szelíden.

Így a vihar mást is gondolt,

erősebb tán soha sem volt.

Támadott újra és újra,

falaimat harapdálta.

Ím a ház most megválaszolt,

várrá változott, úgy dalolt.

Vérző sebei, a téglák

harci énekét kántálták.

S lám a vihar lecsendesült,

sajgó küszöbömre kiült.

Bánatát mind elzokogta,

ám bárhogy kérlelt, ajtóm zárva.

Sírt, hogy végre szánjam meg őt.

De én nem engedtem be az esőt.

 

Budapest, 2013. július 2.